Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 5. szám - Fejes Sándor: Peti Józsefné Vály Mária (1840-1915) családtörténet-író élettörténete
Szüleinek időskori arcképei Különösen felemelő volt szánmára szeretett nagybátyja írói munkásságának 50. évfordulójára szervezett országos fogadások, ünnepségek, köszöntések egész sora, amelyhez hasonlót még a magyar irodalom nem élt át. A családtagok büszkén kísérget- ték Jókait, bár az ünneplők többször elragadták tőlük. A felemelő ünnepségek és a kis Feszty Masa megszületése (1895-ben) után Jókai nagyon egyedül maradt. Az igénytelensége mellett is mindig szüksége volt otthonában korábban a gondos és takarékos női kézre, így ezt máshol találta meg és ekkor került kapcsolatba Grósz (Nagy) Bellával és a Jókai-család óriási tiltakozása ellenére 1899-ben feleségül is vette. A családtagok egymást okolták, hogy ez a házasság létrejött, aminek a személyes okok mellett, anyagi és hagyatéki okai voltak. Szinte kitagadják Jókait, csupa rosszat mondanak róla és a korabeli sajtóban is megjelenő megnyilatkozásaikkal bántják az „öreg urat”. A család tagjai közül csak Károly bátyja, Vály Mari, Ihász Lajos és felesége tart ki Jókai mellett és Bellát is szeretettel rokonként fogadták. Szeretetük a második házasság után is példanélküli maradt. Jó- kaiék Hathalomra is ellátogattak és levelek sokasága maradt fenn azokból, amit Jókaiék és Ihászék, illetve Mari váltanak ezekben az években. Hathalmon újabb feladatai adódtak Marinak: unokatestvére, Mór 1895-ben és annak felesége, Madarassy Róza 1898-ban, fiatalon bekövetkezett haláluk után, a gyermektelen Ihászék örökbe fogadták testvérük akkor 6 éves Miklós nevű kisfiát. így Marinak Etelka, Jolán és a „kis” Róza nevelése után újabb rokon-gyereket kellett felügyelnie, tanítania. Emiatt egyre ritkábban tudta elhagyni Hathalmot, de öröme tellett az értelmes és később magas világi és egyházi tisztségeket betöltő fiúcska ta- nítgatásában, aki ezt sohasem felejtette el. A 20. század rosszul indult a Jókay- famíliában: Károly bátyja 1902-ben, Jókai Mór 1904-ben, Hegedűs Sándor 1906-ban, Ihász Lajos pedig 1908-ban halt meg. Vály Mari magába roskadt ennyi kedves rokon elvesztése után, a lelki bajok mellett fizikális panasza is egyre több lett. Az örök mozgó, a mindig másokon segíteni karó asszony 70 éves korára megfáradt és jóformán csak az emlékiratain dolgozott. Valószínű, hogy már korábbi feljegyzései is voltak, amiket azután kiegészített és időrendbe állított, hiszen olyan pontosan visz- szaemlékezni hét évtizedre, mint ahogy az emlékirat íródott, nehéz lett volna. Vály Mari az emlékirat befejezése és 53 évi özvegység után, megfáradva 1915. május 15-én csendesen elhunyt. Korábbi rendelkezése alapján férje hamvai mellé temették Pápán az alsóvárosi temetőben. Jókai Mór nagyon kedves és találó sorokat írt Mariról, amit azután Jókay-Ihász Miklós rávésetett a márvány síremlékre. Az idézet így szól: ,,Ha írnék valaha regényt, melynek hősnője a gyermeki, a hitvesi, a rokoni szeretet mintaképe, a nemes önfeláldozás, 753
