Lapok Pápa Történetéből, 2010
2010 / 3. szám - Huszár János: Virágvasárnap Pápán 1945-ben
3. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 305. 2010. Huszár János Virágvasárnap Pápán 1945-ben Mát hatvanöt esztendő eltelt azóta, hogy Pápa városa komolyabb harcok nélkül a szovjet csapatok birtokába került, műemlékei aránylag épen maradtak, de az akkor történtek mindmáig nincsenek tisztázva. Én, mint pápai lakos, a város háziezredének egykori katonája emlékeimre és hiteles forrásokra támaszkodva megkísérlem számba venni az akkor történteket. Ehhez elsősorban a város védelmére rendelt második ejtőernyős zászlóalj történetét kell áttekintenem. Az első években a pápai ejtőernyős alakulat egyetlen zászlóaljból állt, melyet 1944 nyarán Kárpátaljára vezényeltek, ahol később felvették a harcot az ide érkező szovjet csapatokkal, s rendkívüli haditetteket hajtottak végre. Ezután számos helyen, a legveszélyesebb ffontszakaszokon vetették be őket. Közben Pápán folyt az alakulat ezreddé szervezése azáltal, hogy az október 1-jén ide bevonuló ezer újoncból megalakították a második ejtőernyős zászlóaljat, s megkezdték ennek az erőteljes harci felkészítését. Az ide behívott fiatalok leventeként már több éve ejtőernyős kiképzésben részesültek. Nyaranta Rákoson az erre a célra készített építmény, ugrótorony segítségével az ugrással és földet éréssel megismerkedtek, majd az ejtőernyő hajtogatás tudományát is elsajátították. Itt egy hónap után valódi ugrást is végrehajtottak FIAT G-12-es hárommotoros szállítógépből. Ennek volt egy halálos áldozata, a 17 éves Sárosi Gyula honvéd. Nem egészen kéthónapos kiképzés után a második zászlóalj a Csepel-szigeten kikerült a frontra. Innen Fótra, majd Letkésre vezényelték őket. Mindkét helyen súlyos veszteségeket szenvedtek. December végén a visszavonulás után a zászlóaljnak csupán a töredéke volt harcképes állapotban, ezért a Garam mögötti védővonalban egyesítették a Kéthelynél erősen leharcolt első zászlóaljjal. 1945. január 6-án az ejtőernyősök védővonalát áttörte egy harckocsikkal megerősített szovjet hadseregcsoport, melynek a célja az volt, hogy Pozsonyig előretörve átkarolja a Dunántúlon harcoló magyar és német csapatokat. Mivel a támadás Komáromnál elakadt, ez a hadművelet komáromi páncélos ütközet néven vált ismertté. A szétzilált ejtőernyős egységek két napig bekerítésben harcoltak, majd felsőbb parancsra kisebb csoportokban átszivárogva a frontvonalon Nagymegyeren gyülekeztek. Innen január 12-én hóesésben Pápára meneteltek. Itt mindkét zászlóaljat újjászervezték. Mintegy másfélezer újonc került ekkor be a két alakulatba. Ezek többsége a pápai fiatalokon kívül olyan 16-20 éves levente volt, aki a szovjet csapatok által megszállt területről nyugatra menekült, s Pápán jelentkezett önként katonának a kiegészítő parancsnokságon. Ezzel a Németországba hurcolástól sikerült megmenekülniük. Jól kiképzett, harcedzett katonából, tisztesből, tiszt- helyettesből is jutott mindenhova, a legkisebb egységnél sem hiányozott a harci tapasztalattal rendelkező vezető. Emellett a fiatalok a leventekiképzésekről, leventetáborokból sok katonai ismeretet és jó harci szellemet hoztak magukkal, így 1945. január végén már a két hadilétszámú zászlóalj eredményes harci kiképzést tudott folytatni. Az első zászlóalj a Foton szerzett sebeiből felgyógyult Ugrón István százados vezetésével 733
