Lapok Pápa Történetéből, 2009
2009 / 1. szám - Zsuppán István: Napóleon katonái Pápán
ja)elején, az OTP székház helyén állt egy földszintes hosszú épület, amelynek Fő téri sarokrészén működött a posta. (Néhány évtizede Krisztus kocsmaként híreseden el ez a hely). A posta hosszabbik oldalának vége már a „Rósa” vendéglőhöz tartozott. Az utca torkolatával szemben, a Nagytemplom oldalánál sorakoztak fel a nemesi felkelők gyalogosai, várva a franciák lőtávolba érkezését. Ide húzódtak még a Fő utca végén strázsáló megfigyelő lovasok is. (a mai Karlovitz gyógyszertár elől) A Fő térre sok civil bámészkodó állt ki csatát és franciát bámulni (ma ezt katasztrófa-turizmusnak neveznénk). Ezek a szerencsétlenek akarva-akaratlan belekeveredtek a csatába. Közülük két tizenévest és egy idősebb parasztot agyonlőttek a harcolók. A bámészkodók tanúi lehettek egy szörnyű jelenetnek, amely száz év múltán is felborzolta a pápaiak kedélyét. A bámészkodók látták, amint a Szent László utcán felfelé egy huszárt üldöz egy francia vadászlovas. Huszárunk látta az utca végét közeledni, és nem tudta, melyik irányba fordítsa a lovát, hirtelen visszarántotta azt, és egy csapással kettévágta a mellette elszáguldó üldözőjét. (Akkor ezt így mondták: Plútóhoz küldte üldözőjét). A Posta utcában lovassági és gyalogsági kézitusát vívtak a magyarok az egyre sűrűbben özönlő franciákkal. Főleg a „Rósa” vendéglőnél dúlt a véres közelharc: többször visszanyomták a franciákat a Barátok utcájáig, majd a küzdők csatlakoztak a sortűzhöz készülődő társaikhoz a templom oldalába. Az első sortűz a franciákat az utca sarkánál érte, majd a két másik közelebb a templomhoz. (Magyarász József csak egy ló pusztulását említi a sortűz után. Ennek gazdája egyenesen a plébániára ment, és a plébánostól likőrt kért.) A sortüzet leadó gyalogosoknak már nem volt idejük újabb töltésre, ezért futásnak eredtek a lovasságot követve. Egy részük jól választotta a menekülés útját: lefutottak a Gróf útnak. A másik részük viszont belerohant a Serfőző utcán feltörő vadászlovasokba. Őket a franciák nekiszorították a vörös falnak, és kardjaikkal elölről-hátulról kaszabolták. Zsoldos doktor leírása szerint sokan meghaltak ott, a Tizes malomnál, szemben a vörös falnál, hiába tartották fel kezeiket a megadást jelezve. Számosán megsebesültek, ki nyakán, ki fején és hátán. (A vérnyomok csak száz év múltán koptak le a vörös falról.) A sebesültek közül a járni tudókat a franciák behajtották a mai polgármesteri hivatalban felállított ispotályba. Az öldöklő harc a városközpontban véget ért, viszont a Kálvária körül és a takácsi úton végig tartott. A Kálvária bejáratánál álló ún. Kanászház előtt halt meg a franciák második főtisztje. Zsoldos doktor ennek a lovas tisztnek a temetéséről írja le ugyanazt, amit Magyarász József Ayet temetéséről. Az orvosnak kell hinnünk, mert ő látta mindkét áldozatot: egyiket sebesülten, a másikat holtan. A plébános abban a tudatban temette el az utóbbit, hogy ő volt az az Ayetnek nevezett katona, akit a Kis téren lelőtt a „czigány legény”. A francia megszállás hetei Június 12-től július 1-jéig tartott a franciák pápai megszállása. A győri csatát követően - június 14-e után - jöttek-mentek a városon át a különböző francia seregtestek. A sebesülteket hozták-vitték Sopron, Győr és Pápa között. Június 19-én Pápára hoztak egy súlyosan sebesült francia főtisztet: a golyó szétroncsolta a gyomrát. Amikor az ispotály előtt leemelték a szekérről, meghalt. Őt is nagy pompával, katonai tiszteletadással temették el. Erről a harmadik 689
