Lapok Pápa Történetéből, 2008
2008 / 4-5. szám - Illyés József: Az iskolai kosárlabdasport története Pápán 1947 -1960
A Tanítóképzőben óriási erőfeszítést kívánt a tanár úr tevékenysége, és hozott is eredményeket. Nemcsak alapelemeket tanított a kosárlabdaedzéseken, hanem taktikai elemeket is gyakoroltunk (8-as fogások, elzárások, támadási variációk). Sokat foglalkozott a mozgások stilisztikai kivitelezésével, a testmozgások összhangjával dobás közben. Mi, fiatal fiúk, ittuk a szavait, tanácsait, és meg is tudtuk azokat valósítani. A neves játékosok közé sorolhatnám: Tüske Tibor Löwei Tibor Kránitz Vilmos Ihász József Bajczi Gyula nevét. A jó eredmények hallatán egyre több nézőnk volt, 5-600 főnyi közönség is megjelent a mérkőzéseinken. Élményszámba ment a játékunk, mert gyorsak voltunk, jól dobtunk és általában sokat jártunk Székes- fehérvárra is játszani. Egy alkalommal a székesfehérvári állomásról mentünk a belváros felé. Sosem felejtem el, a MÁV Előrével játszottunk. Nem mi voltunk az esélyesek. Szabó Tibor, a centerünk, kitalálta, hogy menjünk be a Prohászka templomba, adjunk Szent Antalnak 5 forintot, hogy ne kapjunk ki. Tibor ment elöl, elbot- lott a templom küszöbén, és a 192 centis fiú lefeküdt a templom kövezetére. Mi meg óriási hahotában törtünk ki. Odalett az alamizsna, ki is kaptunk. A tanítóképzésben a sportszemlélet „megfertőzte” az egész intézményt. Egy részünk kézilabdázott, egy részünk röplabdázott, asztalitenisz csapatunk is volt, de futballistáink is, akik a Perutz-ban játszottak. (Szabó Sándor, Szabó László, Molnár László, Marcona József, Köcski Károly, Szatóri Ferenc stb). Ilyen tanítók eredményesen tudtak tevékenykedni egy falu ifjúságának körében. Illyés tanár urat áthelyezték a pápai Petőfi Gimnáziumba. Itt is biztosan hamar megtalálta a kapcsolatot a kosárlabdával, de minket, képzősöket sem hagyott magunkra, hanem ezentúl „Fáklya” pedagógus csapatként szerepeltünk, ahol közgaz- daságis, petőfis és képzős diákok játszottak együtt. Este héttől-kilencig voltak az edzések a Petőfi Gimnázium tornatermében. Előtte 3 km gyaloglás, utána vissza a képzőig még 3 kilométer. Ilyen messze volt a Petőfi Gimnázium! Utána tanulás éjfélig. 4,7 volt a csapattagok tanulmányi átlaga. Ha busszal utaztunk valahova (vasárnap voltak a meccsek) útközben tanultunk. Az elégtelenre felelt tanulót eltiltotta a tantestület a mérkőzésektől. A „Fáklya” csapatban kaptunk felszerelést, de mosást nem. A képzőben, a „közösben” kimosták szerelésünket. Illyés tanár úr tevékenysége folytán elterjedt a középiskolákban a kosárlabda, és jó szinten is játszották. A középiskolákban rendszere alakult a játékoknak: 1. Intézeti osztálybajnokságok 2. Városi iskolák közötti bajnokságok 3. Megyei bajnokságok 4. Területi bajnokságok 5. Országos középiskolai bajnokságok. Itt, ezeken a versenyeken iskoláink színeiben játszottunk. A mi osztályunk az iskolai bajnokságot simán megnyerte. A városi bajnokságot 1952-ben Rédei csapat- kapitány vezetésével a Petőfi Sándor Gimnázium nyerte. 1952-től zsinórban képzős csapatunk végzett a városi első helyen, 60 - 80 pont különbséggel nyerve a döntőt. A megyei versenyek Veszprémben a Lovassy Gimnázium tprmében voltak. Nagy esélyesek voltunk, de mi Veszprém ellen nem nyerhettünk. Glatz László balatonfüredi testnevelő tanár volt a középiskolás sport felügyelője. Megígérte, ha nyerünk, a pesti területi döntőre repülőgéppel visz fel bennünket a pápai reptérről. Ilyen motiváció sem volt elég a győzelemre. A városi bajnokságok Pápán a Petőfi Gimnázium tornatermében bonyolódtak le. A karzat telis-teli szurkoló diákokkal. Fergeteges volt a biztatás és nagy volt az elszántság a csapatokban, hogy győzzenek. A mi tanítóképzős osztályfőnökünk - volt 673
