Lapok Pápa Történetéből, 2007

2007 / 2. szám - Horváth László:Felsővárosi emlékek Életem és kortörténet az 1940-es, ’50-es évekből

A Legeltető Társulat feladatai: a közös marha és disznó legelő fenntartása, a pász­torház és melléképületeinek fenntartása, a pásztorok szerződtetése és munkájuk fel­ügyelete, a törzskönyvezett apaállatok be­szerzése, ellátása és a felsorolt tevékenysé­gek adminisztratív kiszolgálása. A társulat élén öttagú vezetőség állt az elnök vezeté­sével. A vezetőséget a közgyűlés választotta általában öt év időtartamra. A közgyűlést általában egy évben két alkalommal tartot­ták meg - év elején, amikor beszámoltak az előző évi tevékenységről és ismertették a jövő évi feladatokat, valamint évközben, félév környékén. Ha valami váratlan, na­gyobb horderejű esemény történt, akkor az elnök rendkívüli közgyűlést hívott össze. Az utolsó vezetőség tagjai Mészáros József, Fejes Pál, Németh Mihály, Fejes Móric és Horváth László voltak. A pásztorház a Felsőhosszú utca jobb oldalán, az utolsó telken állt, mely két la­kást (a disznó- és a marhapásztorét), istállót a bikáknak, ólat a kan disznónak és a ta­karmány tárolásához szükséges helyiséget foglalta magába. A pásztorokat egy évre szerződtették, és az alapbérük a Szent Györgytől Szent Mihály napjáig tartó legel­tetési időre járt. Ha az időjárás lehetővé tette, hogy ennél hosszabb ideig kint legye­nek az állatokkal, ezért külön juttatás járt a ledolgozott időtől függően. Feladataik közé tartozott az apaállatok gondozása és a fe­deztetés is. A bérezésük eléggé bonyolult volt, mert egy része természetbeni juttatás­ból állt - lakás, tüzelő, élelmiszer (liszt, krumpli, cukor, zsír) — ezen kívül pénzbeni juttatásban is részesültek. A naptári év le­jártával, ha a felek kölcsönösen meg voltak elégedve, akkor újabb egy évre meghosz- szabbították a szerződést, ha nem, akkor új pásztort, illetve munkahelyet kerestek. Erre azonban ritkán került sor, mert általában több évig, sőt egy Blaskó nevű pásztor évti­zedekig szolgálta a gazdákat. A legtöbbnek népes családja és néhány az őrzést, a tere­lést segítő betanított pásztorkutyája is volt. Az apaállatok beszerzéséhez az állam is hozzájárult, és csak törzskönyvezett, fajta­tiszta állatot lehetett tartani. Emlékezetem szerint a bikák magyar tarkák és szimentáli- ak voltak, a kandisznó korábban mangalica, utoljára yorkshire-i fajta volt. A fedeztetést az apaállatokkal a pénztárosnál kiállított nyugtának a pásztorháznál történő felmuta­tásával lehetett igénybe venni. Az 1950-es évek elején a győri út bal oldalán lévő kö­zös legelőre 100-120 db szarvasmarhát és kb. ugyanennyi disznót hajtottak ki napon­ta. Reggel, kihajtáskor a disznópásztor kürt­tel, a tehénpásztor a karikás ostor pattogta- tásával jelezte a gazdáknak, hogy engedjék ki állataikat az utcára. A legelő közös tulaj­donban volt és kora tavasszal a kihajtás megkezdése előtt a résztulajdonosoknak 1- 2 munkanapot kellett dolgozni a legelő kar­bantartásán, ami zömmel gyomirtásból állt. A legeltetést igénybe vevők minden ál­lat után darabonként éves őrzési díjat fizet­tek. Aki nem volt a közös legelő résztulaj­donosa, annak még fűbért is fizetnie kellett. A felnőtt állat után többet, a növendék után kevesebb díjat fizettek. Az éves díjat általá­ban két egyenlő részben rótták le a gazdák. A társulat vezetősége tevékenységét tár­sadalmi munkában látta el, s csak a dologi kiadásaikat térítették meg. Megtiszteltetés­nek számított, ha valakit megválasztottak valamilyen funkcióra. A közgyűléseket a Felsővárosi Olvasókör helyiségeiben tartot­ták, s mindig vasárnap délelőtt - ami persze nem egy esetben du. 2-3 óráig is eltartott. A Társulatot 1958-ban a termelőszövetke­zetek megalakulásával jogutód nélkül meg­szüntették, s vagyonát a Táncsics Tsz-re ruházták. *** A Felsővárosi Géptársulás a cséplőgé­pek elterjedése idején alakulhatott a XIX. század végén. Ennek az első cséplőgépnek a meghajtása még gőzgéppel történt. Ké­sőbb az 1930-as években a gőzgépet felvál­totta a villamos árammal történő üzemelte­tés. 1940-ben a Társulás egy korszerű, nagy teljesítményű EMAG gyártmányú cséplő­gépet vásárolt, amit ekkor még villany­árammal működtettek. Ez azonban csak részben felet meg a kor követelményeinek, mert a gép vontatása sem volt könnyű állati 618

Next

/
Thumbnails
Contents