Lapok Pápa Történetéből, 2007
2007 / 5. szám - Salamon Nándor: Cziráki Lajos
5. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 238. 2007. SALAMON NÁNDOR: CZIRÁKI LAJOS Elhangzott Cziráki Lajos kiállításának megnyitóján Pápán, a Somogyi Galériában 2007. 06. 09-én Tisztelt Közönség! Kedves Barátaim! Kollégák! Talán érdemen felüli megtiszteltetés számomra, hogy e nem kerek, mégis megállásra késztető jubileum alkalmából emlékezzem Cziráki Lajosról, az emberről és a Munkácsy-díjas festőművészről. Bátorságot a szólásra abból a közös múltból merítettem, amely életünk jelentős szakaszát átívelve, egymáshoz sodort bennünket egy közös ügy, a művészet szolgálatában. Nem áltatom magam azzal, hogy legbensőbb baráti köréhez tartoztam - ha volt ilyen egyáltalán? de a kezdeti tisztelet, amelyet ifjú, pályakezdő tanárként Pápán éreztem már akkor sem szokványos művészete iránt, idővel mégis egy más minőségre váltott. Kölcsönös érdeklődéssé, segítőkészséggé, majd számos jelben kifejeződő bizalommá. Engedtessék meg nekem néhány emlékcseppet felszínre hozni a műit kűtmélyéből. Akár szimbolikus jelentőséget is tulajdoníthatnánk annak, hogy ugyanaz a három város vált ide- oda hányódásunkban élettörténetünk részévé: Pápa, Győr és Szombathely. Megjegyzem: egyik sem effektiv szülővárosunk. Cziráki Lajos gyermekeinek sorsát igazító édesanyjának köszönheti, hogy e kedves, de az ő számára nem mindig hőn szeretett város lakója volt sok éven át. Engem az állásosztó hivatal rendelt ide, ahol tanári pályámat kezdtem, életem párját találtam és első fiam is itt született. Lajos mestert a mindent átszervező rendszer sodorta a „három folyó városába”, engem a hazatérés vágya. O végleges otthonra, a családi élet békéjére, a művészi megújulás kereteire, viszonylagos megbecsülést nyújtó, befogadó közegre talált ott. Engem szép ígéretek, nagy álmok csábítottak idővel tovább Szombathelyre, ahol őt nemcsak korán elhunyt édesapjának sírdombja, hanem az ifjú éveit megkeserítő háború emlékei várták. Ma is nosztalgiával gondolok arra, hogy hajdan együtt állíthattam ki Cziráki Lajossal - s más kollégákkal - a Pedagógus Otthonban. Győrött ez még egyszer megesett, aztán felhagytam festőmü- vészi álmaimmal. Viszont onnét küldtem első, gyarló művészeti fogalmazványomat győri kiállításáról a Pápai Hírlapnak, amelyet számos cikk, katalógus bevezető, tanulmány követett, életében és halála után is. Tiszta szándékú hírveréseimet minden alkalommal, megszokott visszafogottsággal, levelezőlapon nyugtázta. Már muzeológusként rendezgettem képeit az önálló és közös tárlatokon, Győrben, Erfurtban és Trencsénben. Figyelemmel követtem mind jobban kibontakozó munkásságát. Számos festményét megszerezve, alapoztam meg a Xántus János Múzeum negyedszáz darabos Cziráki-gyüjteményét. Amikor ránk került a sor a képzőművészek területi szervezetének tisztségében, több alkalommal együtt keltünk útra, gyűlésekre, öt megye művészeinek ügyeit intézendő a környező székvárosokba vagy éppen kiállításokra Pápára, Ajkára és a Felvidékre. Az így közösen töltött idő nyomot hagyott naplójában, tanúsítja a ma bemutatásra kerülő kis kötet néhány feljegyzése. 647
