Lapok Pápa Történetéből, 2007
2007 / 2. szám - Horváth László:Felsővárosi emlékek Életem és kortörténet az 1940-es, ’50-es évekből
a Körben folyó kulturális munka irányítására a fiatal néptanító, Szekeres Lajos. O tanította be az ekkor divatos népszínműveket az amatőr színjátszóknak. Különösen a Gárdonyi Géza által írt darabok voltak rendkívül népszerűek. Ebből az időből két fénykép is van a birtokomban, melyek közül az egyiken négy fő szereplő látható, Takó Gyula, Eisenbeck Róza, Horváth László és Dekovics József. A másik képen a felsoroltakon kívül tovább 11 fő látható, közülük csak Szekeres Lajos tanító urat ismertem fel. Ebben az időben eléggé mozgalmas közélet lehetett a városban, a korabeli újságokban 15-20 különféle egyházi és világi civil szervezetről lehetett olvasni. Csak hallomásból tudom, hogy volt a városrésznek futballcsapata is és az egyházak is folytattak kulturális tevékenységet. Az 1930-as évek vége felé a Malom u. 1. sz. alatti ingatlant eladták, és a Kör a Csáky utca 5. sz. alatti saroképületet vásárolta meg a Tapolca partján vele szemben elterülő kerthelyiséggel együtt. A felső, űn. téli helyiség alápincézett részében volt az ivó és társalgó céljára szolgáló rész, valamint egy szolgálati lakás. Az előbb említett rész szolgált egyebek közt a felsővárosi gép- és legeltető társulások köz- és vezetőségi üléseinek helyszínéül. Itt jöttek össze beszélgetni vasárnaponként a templomból kijövő ünneplőbe öltözött felsővárosi gazdák, hogy meghányják-vessék a világ és szűkebb pátriánk gondját-baját. A Tapolca partján elterülő nyári helyiségben az ivón kívül itt működött a tekepálya, ahol vasárnap délutánonként mindig élénk élet zajlott. Itt szüleim társaságában gyerekfejjel néhányszor én is megfordultam, bár nem szívesen mentem, mert a tekézők mindig elkértek az apámtól a bábokat állogatni, úgy hogy engem meg sem kérdeztek, mit szólok hozzá. Annak ellenére sem kedveltem a bábok állogatását, hogy végül is némi aprópénzt is adtak érte. A Kör akkori gondnoka és egyben kocsmárosa anyám unokatestvére, Eisenbeck István volt. Itt emlékezetem szerint a ’40-es évektől már kulturális élet nem volt. Gondolom ebben nem kis mértékben közrejátszott a II. világháború. A fiatal és középkorú férfiak zöme katonáskodott, az öregebbeket meg már nem vonzotta. Ezenkívül a front közeledtével, a doni katasztrófa után az egyre gyakoribbá váló tragikus események felkavarták az emberek lelki világát, közömbössé váltak a kulturális események iránt. A háború után kialakult politikai rendszer parasztságot sújtó intézkedése szintén nem kedvezett annak, hogy pezsgő élet alakulhasson ki. Arról nem is beszélve, hogy a fiatalok tömegesen menekültek az agráriumból a kilátástalan jövő miatt. Talán még 1951/52- ben működött a Kör, de már csak mint kocsma, és 1952/53-ban az állam ezt is bezáratta - mindenféle kártalanítás nélkül kisajátította. Az 1958-as évvel, a termelőszövetkezetek megalakulásával új korszak kezdődött a felsővárosiak életében is. a régi paraszti világ részben az elöregedés, részben az erőteljes iparosítás, részben az új szemlélet, az erőszakos kollektivizálás miatt véglegesen eltűnt a történelem süllyesztőjében, s akik azt a régit átélték, s működtették, már valamennyien örök álmukat alusszák valamelyik temetőben. KIADJA A PÁPAI JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: dr. Hermann István igazgató Tipográfia: Polgárné Németh Katalin Pápa, 2007. HU ISSN 1216-2027 620
