Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 2. szám - Dreisziger Gyula: Cukrásztörténelem dióhéjban... és 48 éve történet... (Pápa, 1956)
tál kimerült a tudományunk. Ma a művészien megtervezett és számtalan ízből összeállított, pompás és az olaszokénál tartalmasabb kreációkat készítenek gyakran még kezdő, névtelen cukrászok is. Végezetül a tortákról is emlékezzünk meg. A torta latin szó, valamikor pogácsát, kalácsot jelentett. Persze azóta már régen átalakult a jelentése és kerek-lapos csemegeféle süteményt értünk alatta, mely a legkülönbözőbb jókból készül. Többnyire fényes máz van a tetején, de máskor tejszínhab vagy krém, valamint gyümölcsdíszítés. Régente sokemeletes pörkölt mandulatortákkal remekelt a cukrász lakodalmi alkalmakra és ezek tetején ott csókolódzott a marcipánból-tragantból vagy karamellből készített fiatal pár Az emeletes torták már kimentek a divatból és bár kedves biedermeier hangulatot keltettek, mégis azt lehet mondani, hogy kár volna értük. A tortafélék sokasága napról-napra növekszik s magyar mestereink e téren is sok kiválót alkottak már, hogy mást ne említsek, mint néhai Dobos C. József Európa-szerte elterjedt kreációját, a dobostortát. A századfordulóra Európában már szépen virágzott a cukrászipar. Hazánkban is gomba módjára szaporodtak a cukrászdák úgy a fővárosban, mint a vidéki városokban. Pápán már 1876-ban volt egy cukrászda, ahol egy segéd és egy tanuló volt. Akkoriban a cukrászdában kávé, csokoládé tejszínhabbal, kaláccsal vagy kuglóffal és persze torták, mignonok, fagylalt (de csak benti fogyasztásra), parfait volt választékon. Természetesen teasütemények, pozsonyi kifli, bejgli sem maradhatott el a pultokról. Egyszerűbb ember ez idő tájban nem nagyon járt cukrászdába. Helyi viszonylatban a huszártisztek és a jómódú embereknek volt kedves találkozó helye az Anna néni Cukrászdája. Az igazi cukrász élet csak a ’20-as években kezdődött városunkban. Mindezeket feljegyzéseim alapján tudom, amit hallottam a főnökömtől és az idősebb üzletemberektől, kik az én inaskoromban már öregek voltak. Hunka Anna cukrászdáját úgy kb. 1931-32-ban átadta Nagy Sándor cukrászmesternek. A századforduló táján volt egy Gara József nevű cukrász is Pápán, de rövid ideig létezhetett, mert csak úgy hallottam róla, hogy az Anna tér környékén volt üzlete, nagy műhelye. A ’20-as évek elején nyílt a Tuczai cukrászda a Fő utca 13 szám alatt, úgy 1925-26-ban. Követte a későbbi években ifj. Katula Gyula 1929-ban. Ő az apja üzletében nyitott cukrászdát a Mándi Márton István u. 8. sz. alatt. Volt még egy cukrászda a Szent László utcában is. Friedmann zsidó cukrászda (Kóser), a zsidó vallás előírta étkezési szabályoknak megfelelő módon készültek a sütemények. Ez a cukrászda már az 1800-as években is létezett Zautler néven. Továbbá a Deák Ferenc utcában volt egy kis cukrászda, a Mozival szemben, úgy 1937-38-ban, de csak rövid ideig létezett, talán 5-6 hónapig. Sós nevezetű cukrász volt a tulajdonos. A ’30-as években virágzó cukrászélet volt Pápán. Ezt idő tájt voltam inas, 1936-tól 1939-ig, vagyis három évig. Mindig megfigyeltem mindent, ami a cukrászattal kapcsolatos volt. Milyen viszonyban voltak egymással a „Főnökök”. Kinél ki volt a segéd, az inas stb. így tudom most leírni, hogy hogyan is volt 60 évvel ezelőtt Pápán a cukrászok élete. Tehát az 1930-as évekről van szó. A Nagy cukrásznál volt egy öreg segéd, úgy hatvan év körüli, Röszler Antal. Heti 3^1 napot dolgozott csak. Falura szokott járni, lakodalmakat sütött ki. Ott készítette el a tortákat és a fizetése természetben volt. A Nagy úr fia is dolgozott az apja mellett, úgy húsz éves lehetett. Volt egy tanuló is, Horváth Gyula, aki megszakította a tanviszonyt főnökével és a pék szakmát választotta. Egyébként a Nagy úr Győrből került Pápára. Ott a Koestlin-gyámál volt bonbon mester és cukrász. Elsőrangú és nagy tudású volt. Nagyon szigorú volt, megkövetelte a tudást, a rendet és a tisztaságot. Szép kirakat díszeket készített csokoládéból és tragantból. Pl. a milói Vénuszt is. A Tuczai cukrászda jó nevű és ismert cég volt a 30-as években. Tuczai az üzletet Nagy 552
