Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / Különszám - Vajda Péter, a reformkor progresszív író-pedagógusa,tudósa emlékezete (1808-1846)
zépnemesi rétegekből került ki. de közöttük már ott találhatók azok is, akik a földműveskézműves családok fiai voltak. Ez utóbbiak egyike Vajda Péter, aki a vanyolai kis evangélikus iskola tanulójaként olyan értelmi képességekkel rendelkezett, hogy környezete (szülei és tanítója, Kalmár János) biztosították továbbtanulását. Születésekor (1808. január 20.) Vanyola nyolcszáz fő körüli lakosságával bár népesebb volt a szomszédos falvaknál, ám lakosai éppúgy jobbágysorban élnek, mint valamennyien a környéken. A falu birtokosa a szombathelyi káptalan és a papnevelde, annak ellenére, hogy lakosainak többsége még mindig evangélikus maradt Vajda Péter ősei - valószínűen - a törökök 16. század közepi pusztítása után, a falu újratelepítésekor kerültek Vanyolára, ahol tekintélyt vívtak ki maguknak a családban generációkon át öröklődött nagyobb szellemi tehetség okán. Ezt alátámasztja az is, hogy ősei között falubíró is volt, akinek a szava - a kor szokásai szerint - jelentős volt a község életében és tekintélyt biztosított számára. Vajda Péter pedig kiemelkedően tehetséges tagja lett e famíliának. A sors a két nagy történelmi esemény évei, az 1795 és 1848 közötti időszakban mindösz- sze 38 esztendőt adott számára. Munkássága összekötő e két évszám társadalmi eseményei között azzal az elszánt hitével, hogy Magyar- országnak a szabadság, egyenlőség és testvériség eszmeáramlatában kell polgárosodnia úgy, hogy az alávetett néprétegek felszabaduljanak ne csak a gazdasági, hanem a szellemi elnyomatás alól is. Ezért volt plebejus öntudattal megingathatatlanul küzdője a reformkori mozgalomnak. Eletútjára, gondolkodására társadalmi származása és gyermekkora természeti környezete olyan hatást gyakoroltak, amelyeket tanulmányai még inkább elmélyítettek. Ela a szó eredeti értelmében nevezzük polihisztornak, valóban ilyen volt. Sokoldalúsága - rendkívüli szorgalmával - nem csak gyakorlati tevékenységében, hanem írásai témáiban és ezek műfajaiban is nyomon követhetők. Minden év újabb nyomot hagyott személyiségén, s ő mindig jobb, tökéletesebb, igazabb akart lenni. Nyilvánvalóan, ebben benne volt az a számlázásából adódó bizonyítási kényszer is, amely évszázadokon át sok hasonló származású, nagy tudású személyiségben ott munkált. (Apáczai, Tessedik életében is kimutatható e személyiségvonás.) Már kortársai is nagyra becsülték: Erdélyi János, Vahot Imre és mások, közöttük Petőfi is, aki „a függetlenség bajnokáénak nevezte. Szülei, Vajda Péter és Kováts Júlia első gyermeke volt. Őt még 4 fiú és három lány követte. A családokban a nyolc-tíz, vagy akár még több gyermek akkor - de még a későbbi évtizedekben is - általános volt: a szerényebb anyagi-vagyoni lehetőségek nem szabtak gátat a gyakori gyermekáldásnak. Az, hogy sze- retetben éltek, meghatározó volt Vajda Péter életében. írásaiban - főképpen tanulmányai után, pályája kezdetén - sokszor visszaemlékezik családjára, arra a számára feledhetetlen tájra, amelyben gyermekkorát töltötte. „Sok tudásra van szükségem énnekem, hogy ama kunyhó fölé áldást hozzak, hogy/ anyát, apát örvendeztessek meg, hogy testvérek támasza legyek - hajh, pedig testvéreim milliók valónak. ” - írta a Költemények prózában, 17. c. munkájában. A személyes családi elkötelezettségének kivetítése ez testvérei és azon sorstársai felé, akiknek nem adatott meg a tanulás, a tudásszerzés lehetősége. Alig múlt tíz éves, amikor 1818-ban Sopronba, az evangélikus gimnáziumba került, ahol a Dunántúl számos falujából, városából számrazó diáktársakkal találkozhatott. S még valakivel: Magda Pállal, a kitűnő publicista és tudós tanárral, akiről később, írásaiban nagy elismeréssel szólt, s aki, minden bizonnyal, pedagógiai habitusával is hatással volt rá. Jeles személyiségek lehettek a példaképei, akik korábban ebben az iskolában tanultak, többek között Berzsenyi Dániel, Kis János, Edvi Illés Pál és Döbrentei Gábor. Szomorúsága csak az lehetett, hogy a tantervben a magyar nyelv oktatása alig kapott helyet, s az utcán, a soproni jobbágy- és polgárházakban is inkább a német szó járta. Talán ennek ellenhatásaként is itt alakult meg az önképzőkör jellegű Soproni Magyar Társaság, amelyben csak magyarul lehetett megszólalni. (Igaz, neve nem található a névsorban, de valami596
