Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség
áruló ezredesnek! (Az asztalra csap) Vissza kell kapnunk a birtokot! KATUS: Vissza kell... Vissza kellene, ha nem történik tegnap, ami történt. Ha Ferenc meg nem szegi a fegy- vemyugvást... ZSEDEI: Megszegte, na és? Minket védett: apját, anyját és az asszonyát! Meg- becstelenítve hogy élhetett volna véle?! (Elnéz a távolba) Soha nem volt szebb a határ, mint az idei esztendőben. Mennyi munka vész itt kárba! A gaz is ellepi a kertet. KATUS: Itt hagyhatjuk Gergelyt és Örzsét. Meg itt marad János és Julis is. Majd csak megbirkóznak a sok gazzal! ZSEDEI: Maholnap itt lesz az aratás. Azzal ugyan nem bírnak! Honnan veszünk kenyeret a télen és tavasszal, hiszen még vetni valóra sem lesz az ősszel! KATUS: Ne féltse kegyelmed Jánost! Nem azért hivják a leendő ipát Okos Mátyásnak, hogy ki ne találjon valamit. Majd megoldják. ZSEDEI: Szőlő és gyümölcs még lehet. Az még minket illet, hiszen elmúlt már Szent György. De kenyér nélkül üresen lötyög a bor a gyomrunkban! KATUS: Ne fájjon ezen a feje, hol van az még! Aztán meg Holbach ezredes sem jelentkezett ez idáig a birtokba vétel miatt. Talán nem is él már. ZSEDEI: El, nem él: a birtok papíron az övé, hacsak az új császár az adományozást vissza nem vonja. KATUS: Ó, rebellis uram! Kegyelmed még bízik a császárokban? ZSEDEI: Akár bízom, akár nem, azt neki is tudnia kell, hogy a béke megkötése korántsem jelenti a lelkek békéjét is. (Elréved a tekintete) Almomban én már elköltöztem. A gyerekkori költözködésünkről álmodtam: akkor a török elől menekültünk anyámmal és a testvéreimmel Keszthelyre, a nagyanyáméhoz. Micsoda vihar kapott el bennünket Győrökön! Ott veszett el a gyöngyház nyelű késem is. Hogy megsirattam! KATUS: Nehogy még most is azt sirassa! ZSEDEI: Reggel felé meg öregapám halálával álmodtam. Láttam a koporsóban feküdni sárga arccal. Eszembe jutnak apám szavai, ahogy a szemét lefogta: „Boldog leszen sírjában, hogy nem éré meg az időt, ki eljövend!” Ezen szavakkal gyújtottam meg én is apám halálakor a lé- lekgyertyát. S talán majd... Kintről kutyaugatás hallatszik KATUS: Megnézem, ki az. (Kifelé indul, az ajtóból még visszaszól) Kegyelmed meg készülődjön szaporán, ha menni akar! (Kimegy) ZSEDEI: Én? (Az asztalra teszi a könyvet) Én kész vagyok. (Lecsuklik a feje az asztal lapjára) Néhány pillanattal később György lép be, de még kifelé beszél GYÖRGY: Éva, szaporán! Nincs már sok időm. Egy darabig még elkísérlek benneteket az úton. (Az apja felé fordul) Maga is, édesapám, húzza már fel a csizmáját, ne azt a könyvet szorongassa most! (Értetlenül néz a mozdulatlan Zsedeire) No, ébredjen! (Odamegy, megrázza, aztán ijedten kikiált) Anyám, édesanyám, jöjjön be kegyelmed! KATUS: (berohan) Mi történt, fiam? (Észreveszi Zsedeit) Uram, Istenem! (Sirva) Nem bírta a szíve, nem bírta, Istenem! Hát elköltözött. Pedig nem akart! (Györgyhöz fordul) György, drága fiam, nem mehetek én sem, nem hagyhatom itt holtan! Ki siratná, ki temetné el, ha nem én? Gergely kiabálása már kintről behallatszik GERGELY: A szomszéd faluból jöttek a hírrel, hogy egy labanc csapat köze587
