Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 3. szám - Huszár Jánosné: Iskola a Bakonyban
eléjük tett tálakból. Turnus végén sokszor csak .biztosítótűk segítségével tudták felvenni magukkal hozott ruhájukat. A nagyvárosban élő gyermekek nagyon élvezték a szabadságot. Kedvükre labdázhattak, futballozhattak, kuglizgattak. Ha nem volt kedvük a testmozgáshoz, társasjátékkal, sakkal tölthették az időt vagy olvashattak. A városi gyerekeket különösen elbűvölték a telepen szabadon futkosó mókusok. Az egyik kisfiú nagyon vágyott rá, hogy egy ilyen kedves kis állat csak az ő játszótársa legyen. Elrejtőzött egy fa tövében, melyen egy mókus ugrándozott. A mókus villámgyorsan leszaladt a törzsön. A kisfiú gyors mozdulattal elkapta, de szinte abban a pillanatban el is engedte, mert a mókus beleharapott az ujjába. A harapás a csontot is érte, ezért csak sokára gyógyult be. A vasárnapokat és ünnepnapokat a telepen is megtartottuk. Télen-nyáron rendszeresen tartottak misét a nagy ebédlőben vagy a szabadban. Az evangélikus és református gyerekekhez Pápáról jártak ki lelkészek. 5. Nyári üdültetések Farkasgyepün kívül más üdülőhelyei is voltak a Ligának. Én 1940-ben a tündéri szép zebegényi telepen töltöttem a nyarat a 60-80 fős gyerekcsoport vezetőjeként. A hegyoldalon ma is áll az a soktomyú faépület, melyben táboroztunk. Ez az épület dohánypavilonként szolgált a millenniumi ünnepségen. A kiállítás lebontásakor sajnálták a szép épületet megsemmisíteni. A zebegényi hegyoldalon egy alagsort építettek hozzá és arra állították fel a romantikus kastélyt. Magas teteje alatt igen jól érezték magukat a denevérek is. Ezek a különös röpülő állatok eleinte nem kis riadalmat okoztak a gyermekek körében, később aztán hozzájuk szoktak. Marosvásárhelyre küldtek 1941 nyarán egy nyári üdültetés megszervezésére. A marosvásárhelyi hölgyek is megszervezték városukban a gyereknapot, a bevételt a Liga is kiegészítette. A marossárpataki Teleki-kastélyban töltöttünk egy feledhetetlen nyarat hatvan vásárhelyi gyerekkel. Az egyemeletes kedves kis kastély körül nagy kiterjedésű, de elhanyagolt park terült el. Egy patak folyt rajta keresztül, ennek egy részét egy kis medencévé képezték ki. Itt fürödtünk a meleg nyári napokon a gyerekekkel együtt. Olyan jól érezték magukat, hogy még ebédhez is nehezen tudtuk őket összeszedni. A marosvásárhelyiek 1942-ben ismét szerveztek üdültetést a szegény gyermekek számára. Sajnos, ezúttal nem egy szép kastélyban, hanem a meggyesfalvi emeletes iskolában helyeztek el bennünket. Itt a szép park helyett egy sivár iskolaudvarral kellett beérnünk. A hatvan üdülő gyereknek mégis kellemesen telt el a nyara. A helységben élő Bissingen grófok terményekkel, gyümölccsel, egyébbel segítettek bennünket, így javították a konyha ellátását. A grófék parkjában láttuk az ott üdülő négy-öt sebesült finn tisztet, akik a szovjetfinn háború után kerültek ide. 6. A Gyermekvédő Liga intézményeinek sorsa a háborús években A második világháború kitörése után sokkal nehezebb anyagi körülmények között éltünk a telepen. Nehézzé vált a beszerzés, olyan is előfordult, hogy nem érkezett meg a kenyérszállítmány Pápáról. Ilyenkor egy-két napig krumplispogácsát ettünk kenyér helyett. Mégis szerettünk ott lenni, szerettünk együtt lenni tanítványainkkal. Derült égből villám- csapásként ért bennünket 1944 tavaszán a honvédség felhívása, hogy adjuk át nekik üresen a telepet. Egyetlen lepedő vagy szalmazsák sem maradhatott, mindent el kellett szállítanunk. Az alkalmazottak és a környező falvakból szerződtetett napszámosok óriási erőfeszítéssel, nagy sietségben csomagoltak. Szállítóeszközként a katonaságtól kaptunk néhány teherautót. Ezekkel fuvarozták le a berendezést az ugyancsak nagy távolságra fekvő balaton- szabadi telepünkre. A nyilas hadügyminiszter, Beregfi katonai felhívásain a Gyepüszállás elnevezés szerepelt. Mi arra gondoltunk, hogy ezek a paran564
