Lapok Pápa Történetéből, 2006

2006 / 2. Különszám - Antal Zsuzsa: Hullócsillag

Hullott a csillag a pékség, hullott az emlékmű, hullott a posta bejárata felöl, s ha nem hullott magától, hát volt lapát, létra, kalapács, ami segítette a csillaghullást. Másnap Győr felől felvonulók érkeztek, 29-én pedig, talán csak jelképesen, de egy ács vezetésével, megalakult a forradalmi bizottság.

A gyertyafényes november elseje éjszakája megkönnyezte a hősöket, az itt maradottaknak mutatott feladatot a hónap második napja.

Budapest, 1956. november Illyés Gyula:

Egy mondat a zsarnokságról.

Megjelent az Irodalmi Újságban,

1956. november 2-án

(...) s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni,

bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja, ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban, belőled bűzlik, árad, magad is zsarnokság vagy, (...)

(1950)

November negyedik napja. Hősünket apja hajnali ötkor ébresztette. A rádióban Nagy Imre szívet szaggató beszéde, az

Öreghegyi lak alatt pedig lőállásba ásott katonák lövése szólt. A fiatalember barátjával együtt elindult. A szívük vitte őket. A Tapolca patak hídjánál egy T34-es páncélos képe fogadta a sok mindent nem értő magyar embert, végül a Tapolca patak és az Öreghegy között vettek irányt. Egy orosz katonatiszt rohant feléjük pisztollyal a kezében, de hiába ordította, hogy forduljanak vissza. Végül hátat fordítottak a fegyvernek, és a hegynek felfelé folytatták útjukat.

Azokban a napokban sokak hátára égetett a kérdés, vajon eldördül-e a fegyver? Vajon az aknavetők kit találnak meg? Vajon minden remény meghalt?

Padlások résein kitűzött nemzeti színű lobogók sercegtek a tűzön, viaszból öntött Kossuth címerek törtek le sorra a kabátok ujj áról. és tűnt el mindaz, ami néhány napra beragyogta a magyar szíveket. Az árnyékos oldal emlékképei kijárási tilalmat, gyülekezési és gondolkodási kényszerpihenőt idéznek, amelyet pufajkába öltözött karszalagos idegenek hoztak el.

Egy játszma vesztese mindig új kihívást keres. Nem történet ez máshogy 1956 után sem. Több ezren választottak új nyelvet, új lakóhelyet, új nemzetet maguknak, csak egyet nem sikerült. Új otthonra nem talált közülük senki sem. A haza itthon maradt, ahogyan történetünk láthatatlan hőse is. aki már a pápai vasútállomáson megérezte a magyar szellő marasztaló erejét. Hogy gyávaság, hazaszeretet, vagy éppen a bizonytalanság érdemli meg a köszönő szót, azt nem lehet tudni, egy azonban biztos, sokan sokféleképp távoztak, ám akik maradtak, ők is elhagytak valamit örökre.

607