Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 2. szám - Dreisziger Gyula: Cukrásztörténelem dióhéjban... és 48 éve történet... (Pápa, 1956)
2. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 217. 2006. Dreisziger Gyula Cukrásztörténelem dióhéjban... és 48 éve történet... (Pápa, 1956) „Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet” - mondja a költő. Sok nevezetes cukrász arra a tapasztalatra utal, hogy aki a finomságot és szépséget keresi úgy az evésben, mint az ivásban az csak finomlelkű és megértő ember lehet. Ezt hirdette a „Psichologie du gouf’-ban Brillant Savarin is, sőt a Tiborius császár korabeli híres római Gourmat Apicus is. (Brillant Savarin francia gasztronom élt 1755-1826-ig.) Hazánkban már a XV. században cukros termékeket a gyógyszerészek készítettek, akik leginkább olasz specialisták voltak. Mátyás király és felesége, Beatrix királyné segítségével kerültek hazánkba. Leginkább fűszeres italokat, cukrozott gyümölcsöket készítettek. Az egyik készítményük volt az úgynevezett „Élet vize” (Aqua vitae) is, ami nem volt más, mint fűszerekkel ízesített, édes, kömény ízű pálinkaféle. A törökök is igyekeztek minket meglepni új készítményekkel. Nem sok sikert értek el velük, mert nem voltak tartósak és sehogy sem illeszkedtek be édességeink közé, mivel túlságosan édesek és illatosak voltak. A XVII. században a főúri háztartásokban a gyógyszerészektől különvált „csemege csinálókat” alkalmaztak és ezeket művészeknek tartották. Az édességek mellett szobrászhoz méltó kézügyességgel rendelkeztek, asztaldíszeket, órákig álló tragant- cukor figurákat, sőt még a tehetségesebbek képeket is készítettek tragant-cukorból. A XVIII. századtól kezdve úgy a művelődésünk, mint az étkezési kultúránk is egyre jobban a nyugati kultúrához igazodott. (Itt kell megjegyezni, hogy Mátyás király volt az utolsó nagy híresség, aki ujjakkal evett, vagyis nem használt evőeszközt.) Ez idő tájt megjelentek a Svájcból bevándorolt mandulássütemény készítők, a „Mandoletti” sütők termékei. Kedvenc csemegénk a csokoládé. Tudnivaló, hogy Amerikából származik. Kezdetben csak a spanyolok tudták készíteni, és 1520-tól 1609-ig őrizték is a titkát. A XVII. században más európai országok is megismerték, és kezdetben italként fogyasztották. A csokoládékészítés egészen 1859-ig önálló iparág volt, tehát addig a cukrászok nem foglalkozhattak vele. A nádcukorról azt kell tudnunk, hogy az 1840-es évek végétől teljesen felváltotta a répacukor. Ugyanis a Napóleon által elrendelt tengeri zárlat következtében a nádcukor behozatala nehézségekbe ütközött. A répacukor gyors térhódítása következtében a cukrászok tevékenységi köre is bővült. A század végén a cukorkákat, befőtteket, gyümölcsleveket, lisztes sült termékeket, cukordíszeket, karácsony- fadíszeket, tragant figurákat, tortaféléket stb. készítettek répacukorból. A fagylaltok és parfék terén tagadhatatlanul az olaszok voltak a mesterek. Az olasz fagylalt és parfé ma is méltán híres, de mi is régen túl vagyunk az időn, amikor a jegeskávéval s a vanília és málnafagylalt551
