Lapok Pápa Történetéből, 2006

2006 / Különszám - Vajda Péter, a reformkor progresszív író-pedagógusa,tudósa emlékezete (1808-1846)

magával hozza a szellemi megújulást is. Itt nem számított a rendiség: csak a vagyon és/vagy a tudás határozta meg az egyes ember értékét. Vajda jól érezte magát ebben a fel- szabadultságot sugárzó városban, annak ellenére, hogy észrevette a külvárosi lét nyomasztó légkörét is.

Orvosi tanulmányai alatt, amikor már negyedéves volt, az 1831. évi parasztfelkelésre emlékezve július 17-én a diákok és a mesterlegények nagyszabású megmozdulást tartottak, amely során bántalmazták az egyik orvosprofesszort. Vizsgálat indult ellene is, amely végén el kellett hagynia az egyetemet. ,;...igazságtalanság történt velem, nagy, és fölkiáltó a jog istenéhez ” - írta később eltávo- líttatásáról.

Bár Pesten már számos írása megjelent, mégsem tartozott az ismert írók köréhez. Vajda a magyar nyelv iránti elkötelezettségéből adódóan követte azokat, akik a nyelvújítás érdekében írtak, így többek között Kunoss Endrét, aki szótárat írt és adott ki, ő maga pedig a Magyar Nyelvtudományt és a Magyar-latin fuvésznyelv és rendszerismét (rendszertant, rendszerismertetőt - T. J.) adta ki. Ekkor már romantikus prózaversekkel is kísérletezett, ennek formai és részben tartalmi forrásvilága a német szépliteratúrában kereshető. A nemzeti romantika öltözködésében is megnyilvánult: még orvostanhallgató korában társai körében meghonosította a piros nyakkendőt, amely a sötétzöld kabáttal és a fehér inggel a magyar nemzeti színeket jelenítette meg.

Az egyetemről történő eltávolítása miatt orvosi diplomát nem szerezhetett, bár 1837- ben felszólították, hogy fejezze be tanulmányait, de Vajdát ekkor már más foglalkoztatta: a radikális polgári átalakulás eszméjéért való küzdelem, valamint az írás (a szépirodalmiaktól a pedagógiaiakon, a fdozófiaiakon át a természettudományosakig) és ezek megjelentetése.

Vajda társadalmi, politikai és irodalmi

szerepe a reformkori mozgalmakban

Pest megfelelő szellemi, társasági környezetnek bizonyult Vajda számára. Korábbi, soproni, győri ismerősei, barátai közül számosán itt találták meg működésűk terepét, s kölcsönösen erősítették egymás törekvéseit, olyanokat, mint a nemzeti egység megteremtése, a magyar nyelv ügye, a tudományok anyanyelven történő művelése, s nem kevésbé: a magyar nyelven történő oktatás teljessé tétele. Első jelentősebb írása is e gondolatkörből való: Nemzetiség címmel a Tudományos Gyűjteményben megjelent elmélkedése már számos olyan felvetést tartalmaz, amelyek mentén a következő másfél évtizedben kibontakozott Vajda társadalomszemléletének minden olyan vonatkozása, amely őt elismertté, megbecsültté tette.

A nemzeti nyelvért folytatott munkálkodása - amely főképpen írásaiban van jelen -, politikai színezetet és hazafias érzelmi töltést is kap. Ezt írja: „...a nyelvtől veszi nevezetét a nemzet és viszont, a nyelv és nemzet annyira összeforrottak, hogy ezt ama nélkül nem képzelhetjük, nyelvével együtt kivész a nemzet, a nemzettel közönségesen a nyelv is... ” (Dalhon III. 40.)

Saját iskolai élményei is motiválták abban, hogy a nevelésüggyel foglalkozzon. „Nemzeti tudományos nevelést ” szorgalmaz, amelyben nem csak a fiúkat, hanem a lányokat is részesíteni kell, s azt, hogy „...tudósaink az egész nemzetnek tudjanak, tőlük a sugár az utolsó kalibába is behasson... ”. A felvilágosodás gondolatai ezek, amelyek áthatották egész tevékenységét. Hitt a tudomány és a nevelés személyiségformáló erejében, amely által a nemzet szellemi gyarapodása oly mértékű lesz, hogy azzal megvalósítható lesz a „jól mívelt nemzet”. Éppen ezért Széchenyit követi abban, hogy a békés építőmunka, a megfontolt társadalomátalakítás vezethet csak eredményre, de ez nem összeegyeztethetetlen azzal a radikalizmussal, amely a polgárosodás gazdasági és kulturális (a népnevelés által megerősített) gyorsítását igényli.

Az, hogy fiatal kora ellenére (de nem kivételként) a Tudományos Gyűjteményben jelen598