Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 4. szám - Zsédenyi János: Hűség
FERENC: Most már mind ilyenek vagyunk, mi kurucok, édesanyám! Zsedeit vezeti be Gergely FERENC: (odasiet, átöleli) Apám, édesapám! Egy kuruc katona Ebedit lökdösi be az ajtón KATONA: Elfogtuk, hadnagy uram! Azt állítja, hogy ő vendég, nem katona. KATUS: Vendég ám a... Hazudik a labanc kutya! Még hogy vendég! FERENC: Húzzátok föl az első fára! KATUS: De ne itt a kertben! Inkább az istálló mögött, az eperfára! ZSEDEI: Ne bántsátok! Zárjátok be a kamrába! FERENC: De jó szíve lett, édesapám! Háború van: vagy mi őket, vagy ők minket. (A katonához) Vigyétek! A katona Ebedivel ki ZSEDEI: Baj lesz ebből, fiam! Hány katonád van? FERENC: Vagyunk vagy ötvenen. ZSEDEI: Nem lesz az kevés? FERENC: Elosztozkodtunk Halasi Mihály hadnaggyal testvériesen. Őt is eny- nyi védi. ZSEDEI: Hát, mondd már, hogy kerültél ide, merre jártatok? FERENC: Merre jár az elbitangolt ló? Tudja az? Csak megy, mert hajtja az éhség. KATUS: (a fejéhez kap) De bolond is vagyok! (Évának) Hozzatok ételt, italt hamar! Éva ki KATUS: (Ferencnek) Csak téblábolok, és arra sincs eszem, hogy megkérdezzem: éhes vagy-e? FERENC: Megszoktuk már, anyám. (Hirtelen felélénkül) De a minap rácsaptunk egy rác falura. Ott aztán találtunk élést, no meg ruhát, barmot. Minden volt azoknál, mégsem nyugodtak: felhúztak a minap öt por- tyázó kurucot. Most aztán szedhetik össze a halottaikat, ha a hollók még rájuk nem találtak. Este aztán nagy lakodalmat csaptunk. Nem vagyok még most sem éhes. Éva közben visszaérkezik az étellel ÉVA: Egyél azért, itthon mi jobbat főztünk! ZSEDEI: És ti megmaradtatok? FERENC: Lett néhány sebesült, de még azok is vigadtak a tábortűz melege mellett egy odasettenkedő cigánylánnyal. Tőle tudtam meg, hogy a szomszéd falunkat a labancok fölégették. Nem várhattam tovább, hajnalban már indultunk... (Ölébe vonja Évát) S lám, jókor érkeztünk. ZSEDEI: Ide mindig jókor érkezel. De mikor lesz a végleges hazatérésed? FERENC: Sajnos, nincs az már messze, édesapám. Fogytán mindenütt az élelem, a fegyver meg a kitartás. Árván maradtunk. A fejedelem most is Lengyelhonban, de nem sokat hozhat onnan sem. Azt mondják: küszöbön a fegyverletétel, úgy hírlik: Pálffy generális már szöve- gezi a feltételeket. (Elgondolkozik egy kicsit) Lehet, hogy György bátyám is segít neki... (Hirtelen jókedvvel) Évám, ne szomorkodj, amikor itt vagyok! írtak-e Pápáról? Éva sírva fakad ZSEDEI: Semmi sem jött tavaly óta. Pedig Éva is nagyon várja már a hírt az anyjáról. FERENC: (magához szorítja Évát) Csoda? Hisz nincs neki más rajtam kívül, csak az anyja. KATUS: (mögéjük lép, átöleli mindkettőjüket) Meg mi, fiam, valamennyien. Vége az 1. résznek 581
