Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 3. szám - Huszár Jánosné: Iskola a Bakonyban
egy levélbélyegnyi szemét vagy hulladék sem lehetett sehol. Ha meglátott valamit, egy közelében levő gyereket azonnal utasított annak eltávolítására. Ha nem volt ott senki, maga tüntette el a hulladékot. Müveit ember volt, tudományos tárgyú müveket olvasott szabadidejében. Leginkább a történelem, a földrajz, a biológia érdekelték. Közvetlen munkatársa a gondnoknő, Fehér Gyuláné volt. Az ő munkaköréhez tartozott az étrend összeállítása, a nyersanyagok kiadása, a konyha ellenőrzése. Az ő felügyelete alatt működött az élelmiszerraktár és a ruharaktár is. Ahogy visszagondolok, szinte hihetetlen, hogy állandó alkalmazásban álló fizikai dolgozó csak tíz dolgozott a telepen. A nagyobb munkákat a környékbeli falvakból toborzott napszámosokkal végeztették el. Minden hónapban egyszer volt nagytakarítás. Egy-egy pavilonban négy-négy asszony serénykedett. Estére minden ragyogott, tiszta, vasalt ágynemű fogadta a gyerekeket. Fehémé nagyon jó főnökasszony volt. Minden hibát észrevett és szóvá is tett, de olyan tréfásan, hogy senki nem orrolt meg érte, hanem igyekezett gyorsan jóvá tenni. A fizikai dolgozók között a legfontosabb személy Molnár Vendel volt, a sofőr. Egy öreg Steier gépkocsit vezetett, melyet példásan rendben is tartott. Mivel mindent Pápáról vásároltunk, hetenként egyszer vagy kétszer beautózott a városba egy-egy hosszú tenniva- lós listával. Visszafelé a kocsi mindig tömve volt áruval. Ha volt hely, egy-két védőnő vagy tanítónő is bemehetett vele Pápára. Ok intézték a többiek által rájuk bízott vásárlást, kölcsön- könyvtári cserét, beszaladtak a fodrászhoz stb. Ha rám került a sor, én mindig szüléimhez siettem, ők nagyon örültek egy-egy ilyen váratlan látogatásnak. A visszaindulás helyén pontosan meg kellett jelennünk. Az utazás korántsem volt feltétlenül kényelmes. Emlékszem egy útra, amikor a lábunknál egy leölt disznó feküdt. Ha megmutatom valakinek farkasgyepűi fényképeimet, rögtön szóvá teszi egyenruhaként viselt szép szűrünket. Az épületek között elég nagy volt a távolság, ősszel vagy télen nem volt olyan egyszerű átszaladni az egyikből a másikba. Még ötven-száz méteres útra is fel kellett volna vennünk a télikabátot, hogy meg ne fázzunk. Az intézmény vezetői gyönyörű fehér nemezből szűröket készítettek zöld szegéssel és zöld gyapjúhímzéssel díszítve. Mindenki csodájára járt, annyira szépek és különlegesek voltak. Azt meg mi tudtuk, hogy sem szél, sem eső nem hatolt át rajtuk és pillanatok alatt beléjük lehetett bújni. Nemcsak szép, hanem praktikus viselet is volt. Tavasztól őszig cserkészgallér töltötte be ezt a szerepet. 4. Nyári üdültetés Farkasgyepűn Az intézet másik feladata a nyaranként ötszáz fővel működő üdülőtelep szervezése volt. A nyári hónapokban háromhetes turnusokban láttuk vendégül a pesti szegény munkásgyereket. A gyerekek nálunk az intézetben egyenruhát viseltek. Fiuk és lányok egyformán halványsárga ingblúzt hordtak, ehhez a fiuk barna vászonnadrágot, a lányok barna- fehér csíkos szoknyát kaptak. Hideg időben e fölé cserkészgallért vettek. Voltak gyerekek, akik idegenkedtek az átöltözéstől. Egyik fiú meg is írta szüleinek, hogy: „Gyertek értem, mert még a gatyámat is elvették A nyári üdültetéshez segítséget kaptunk, önkéntes védőnők látták el a gyermekfelügyeletet. Ezek az önkéntes védőnők budapesti tanítónők és hivatalnokok voltak. Ők fehér köpenyt és fehér fityulát hordtak munka közben. Irányításukat a Liga vezetésében feladatot vállaló előkelő hölgyek végezték. Ők a homlokuk fölött zöld fityulát viseltek fehér kereszttel. Fehér köpenyükre is ilyen jelvényt tűztek. Az önkéntes védőnők szívesen töltötték nyári szabadságukat a gyönyörű környezeten. Mivel a hozzánk érkező gyerekek gyengék, rosszul tápláltak voltak, fő feladatunk kondíciójuk javításában állt. A turnus elején és végén rendszeresen méredzkedtek. Aki legtöbbet hízott, még jutalomban is részesült. Bár az önkéntes védőnők számára ilyen jutalom nem volt kitűzve, ők is derekasan merítettek az 563
