Lapok Pápa Történetéből, 2006
2006 / 3. szám - Huszár Jánosné: Iskola a Bakonyban
den május első vasárnapján gyermeknapot rendeztek. Budapest utcáin perselyeket állítottak fel, ezek mellett a Liga tekintélyes hölgyei várták az adományokat. A védőnők kis kézi perselyekkel kérték a jószívű adományokat. Ez az összeg is hozzájárult a fenntartás költségeihez. A Liga a farkasgyepűin kívül fenntartott még egy 1000 fős üdülőtelepet Balatonsza- badiban, egy 500 főst Horányban. Ezeken kívül voltak még kisebb, 80-100 fő befogadására alkalmas telepek másutt is, például Zebegényben és Balatonszárszón. A farkasgyepüi intézet kettős feladatot látott el: szeptembertől május végéig erdei iskola volt 120 fős tanulólétszámmal, nyáron pedig üdülőtábor. Farkasgyepűn tébécés gyerekeket gyógyítottak. Jó részük állami gondozott volt, főleg az Alföldről kerültek ide. Más gyerekeket a Zöldkereszt utalt be. A legkisebb kétszámú a magánbetegek csoportja volt, az ő költségeiket a szüleik fedezték. 3. Az erdei iskola A gyermekek mellett védőnők és tanítónők dolgoztak. Engem először védőnőként alkalmaztak. Tulajdonképpen anyahelyettesi feladat volt a miénk. Az iskolai oktatáson kívüli időt töltöttük a gyerekekkel. Sétáltunk, kirándultunk velük, elkísértük őket a fekvőcsarnokba. Együtt voltunk velük ebédnél, vacsoránál. Segítettünk nekik a levelezésben, meghallgattuk gondjaikat, bánatukat és próbáltunk segíteni nekik abban, amit tudtunk. Hogy mennyire anyahelyettesi munka volt ez, arra jellemző, hogy a gyerekek pamutharisnyáit is nekünk kellett stoppolnunk. Nagyon jól éreztük magunkat a gyerekekkel, meleg rokon- szenv alakult ki köztünk. Emlékszem arra is, hogy első fizetésem harminc pengő volt. Ez nem volt sok, de teljes ellátást kaptunk mi is, mint a gyerekek. Már az első évben, szeptember hónapban megkaptam tanítói kinevezésemet és ettől kezdve ebben a munkakörben dolgoztam. A tanítónők délelőtt tanítottak az osztálytermekben. Ezután egy órás séta következett. Délután egy órás korrepetálás során együtt készültünk föl tanítványainkkal a másnapi órákra. A gyerekek könyveiket, füzeteiket, írószereiket állandóan az osztályteremben tartották. A tébécés gyerekek gyógyításához feltétlenül szükség volt kondíciójuk javítására. Ezért nagyon finom és bőséges ellátást kaptak. Mivel nagyrészt szegény környezetből származtak, csak az egyszerű ételeket szerették igazán. A fazékból ki kellett nekik kaparnunk az utolsó babszemet is. Rakott burgonyát, rizses húst, rakott káposztát itt ettek először, nem is szerették ezeket az ételeket. Ha nemszeretem étkek kerültek az asztalra, mindig akadt maradék. Jellemző volt, amit az egyik kislány mondott nekem.- Tanító néni, a barátnőm olyan csúnyát mondott. Azt mondta, becsinált leves lesz ebédre. A szép környezet, a tengerszint fölött 420 méternyi magasságban fekvő erdős vidék szu- balpin éghajlata nagyon alkalmas volt a beteg gyerekek gyógyítására. A lelencotthonból, bérkaszámyából kikerülő gyerekek paradicsomi környezetben érezhették magukat. Télen az egész telepet hó borította. A padokon, asztalokon fekvő vastag hópámákból csillogó jégcsapok nyúltak a föld felé. Lakótársaink, a mókusok a havon futkostak egyik fától a másikig. Amikor kitavaszodott, a sok hóvirág foltként fehérlett a földön. Később ibolyatenger nyílt a fák tövében. A fák kibontották kis zöld rügyeiket. Nyáron a legnagyobb hőségben is kellemes hűvösben ülhettünk alattuk. Télen, nyáron igyekeztünk minél több időt a szabadban tölteni - ez orvosi szempontból is fontos volt. Aludni és tanulni a pavilonokba mentünk. A tíz ikerpavilon mindegyike másmás színre volt festve. A téli fehérségben különösen remekül mutattak ezek a vidám színek. A beosztása a következő volt. Az előtérben az egész falat elborító polc szolgált a gyermekek holmijainak elhelyezésére. A sarokban ruhafogas állt a kabátok számára. Az előtérből nyílt egy nevelői szoba és a gyermekek hálóterme. Egy másik ajtó a mosdóhelyiségbe és a vécéfülkéhez vezetett. A négy alsó osztályt és az összevont felsős tanulócsoportot is pavilonokban helyezték el. 561
