Lapok Pápa Történetéből, 2005

2005 / 4. szám - Mészárosné Stetiger Katalin: Pápai életrajzok: ötvenhatos hősi halottaink: Ki volt Salamon Károly?

képpen elvérzett. Mielőtt bevitték a kórházba, lehúzták zubbonyát és a földön hagyták. Egy környékbeli nyugdíjas férfi, Fazekas Mihály tanúja volt a reggeli eseménynek, és délelőtt kiment az utcára, a zubbonyából kivette a személyes iratokat. Levelet írt Salamon Gyulának, amit a postás közvetített. A levél átadása azért figyelemre méltó, mert Salamonék ennek segítségével jutottak fel Budapestre a pápai Öreghegyből. Ott Fazekas Mihály elmondta, amit látott, és átadta az iratokat.

Az apa a kórházban folytatta a keresést. Ott szintén az elvérzést jelölték meg a halál okának, s valószínűsítették, hogy a Farkasréti temetőben közös sírba temették a halottat. Mivel a halottá nyilvánítást Budapesten jegyezték, a halott húga a nagy- nénjével a fővárosba utazott. A kórház a Farkasréti temetőbe irányította őket. Mária emlékezete szerint a 400-as parcellában találták meg a közös sírt: S. K. III.-mai jelölve. Ö volt a negyedik, kérésükre ki- hantolt halott. Kéz- és bokacéduláján olvashatóan ez állt: Salamon Károly, Pápa, Öreghegy. A Fővárosi Temetkezési Vállalat 2095,- Ft-ról küldött számlát Salamon Gyulának. A temető nyilvántartásában is megtalálták a nevét és temetési dátumát: 1956. december 5. Mivel haza akarták hozni, ismét a Honvédelmi Minisztériumhoz fordultak. Dokumentálták a holttest azonosítását. A minisztérium hozzájárult a hazaszállításhoz.

1957. február 20-án sok pápai ismerős búcsúztatta Salamon Károlyt a pápai Kálvária-temetőben, katolikus szertartással. Az emlékezés virágai borították a sírhalmot. Az évenkénti megemlékezés azonban elmaradt. Ez szemet szúrt mindenkinek, mivel Salamon Károly mellé alig két hét múlva ugyancsak egy haslövés miatt elhunyt katona, Stenger György került, s az ő sírját minden évben megkoszorúzták. Joggal kérte Nagy Sándomé sz. Salamon Mária 1989. szeptember 22-én kelt, a Történeti Igazságtételi Bizottsághoz írt levelében: „...erkölcsileg szolgáltassanak igazságot részére, és emlékezzenek meg róla is azok

között, akik ugyanebben az időben ártatlanul vesztették életüket.”

A forradalom után

A forradalom leverése után nyomasztó történelmi légkör telepedett az országra. A Salamon-család is félelmet érzett e szorongó években. A gyászon túl az is ránehezedett a családra, hogy tisztázatlanok maradtak a 22 éves korában eltávozott testvér halálának körülményei. Úgy érezték, a gyanú árnyéka vetül rájuk, így a hallgatásba menekültek. Nem merték megőrizni a katonafiú leveleit sem.

A legszomorúbb mégis az, hogy fiuk elestéről, haláláról semmiféle értesítést nem kapott a család. Ha a derék pesti férfi nem ír nekik, akkor lehet, hogy a mai napig sem szereznek tudomást Károly el- hunytának mikéntjéről.

Vannak sebek, amelyek holtig nem hegednek be. Az ész talán felfogja a megvál- toztathatatlant, de a szív nem képes a rideg tényt befogadni soha. Enyhíti tán mégis a fájdalmat, hogy ma szabadon és a társadalom elismerésével kerülhet koszorú az ártatlan áldozat sírjára.

Legyen ez az írás is a tisztelet és a ki nem hunyó emlékezet jele Salamon Károly sírhantján.

Salamon Károly neve a rendszerváltás idején kapott nyilvánosságot, akkor is csak egy belső használatra szánt katonai kiadványban: GellÉrt Tibor-BURILLÁK Attila: Szolgálatteljesítés közben életüket áldozták, 1945-1980. Kiadja a Magyar Néphadsereg Politikai Főcsoportfőnökségének Tudományos Tanácsa, Bp. 1989.

66. p.: az 1956-os nemzeti tragédia áldozatai (hősök, mártírok, áldozatok) sorában 49-ikként jegyzékelve Salamon Károly neve, igaz, 1933-as születési évszámmal.

515