Lapok Pápa Történetéből, 2005
2005 / 3. szám - Mészárosné Stenger Katalin: Pápai életrajzok: ötvenhatos hősi halottaink
Levelében az öröm hangján szól az eseményről. „Öreg” katona lett Steni (a társai így szólították), aki most már a haját is megnöveszthette. Az akkori divat szerint ez a fejtetőn dúsított hajat jelentette, ellentétben az 1960-as évektől elterjedt, nyakba lógó hosszú haj divatjával. Jutalomként emlékezetünk szerint két nap szabadságot kapott. A rövid szabadság végén én voltam az utolsó, aki elbúcsúzott tőle a Tapolca- patak hídján. A nyakába csimpaszkodtam, nem akartam elengedni. Október közepén jártunk, közeledett a 21. születésnapja. Micsoda október lett... A forradalom kezdete Az 1956-os forradalom megmozgatta az egész országot. Fényes, felemelő és megrázó napok voltak ezek, tele tanulsággal. Többet tudhatnánk meg róluk, ha nem csupán az emlékezet, hanem hiteles okmányok is maradtak volna ránk. Az Országos Légvédelmi Parancsnokság parancsot kapott 1957 januáijában: örökítse meg a 20. Önálló Híradóezred történetét. „A bizottság munkája során emlékezetére támaszkodhatott, tekintettel arra, hogy az összes szükséges vezetési okmányok, pl. a hadműveleti napló megsemmisültek. Ennek hiányában a bizottság leírásában több apróbb körülményre nem tudott kitérni.” E dokumentum szerint október 23-án 19 óra 55 perckor a személyi állomány részére az elöljáró parancsnokság riadót rendelt el. A riadó elrendelése után 20 perc múlva az ezred parancsnokát 150 fővel a Rádió védelmére rendelték ki. A kirendeltek az ÁHV-val közösen a Rádió előtti térséget megtisztították a polgári egyénektől. Ezután két harckocsi jött a Rádióhoz, és vele együtt nagy tömeg. Az ezredparancsnok vezetésével kirendelt katonák szorongatott helyzetbe kerültek, melyről a parancsnok jelentést tett az Országos Légvédelmi Parancsnokságra, segítséget kért. A forradalommal kapcsolatos írások október 23-a kora délutánjára teszik a kénytelenül engedélyezett tüntetés kezdetét. Közben Gerő elvtárs a fegyveres erők képviselőivel tárgyalt. Arra volt kíváncsi, hogy adott esetben mennyire lehet a szuronyokkal számolni. A Sztálin-szobomál is hatalmas tömeg gyűlt össze. Közülük sokan a Rádióhoz indultak, ahol az egyetemisták 14 pontját akarták bemondatni. A Bródy Sándor utcában 19 óra 45 perckor dördültek el a fegyverek, puska- és gép- pisztolytüzzel igyekeztek a Rádió épületének környékét megtisztítani a felkelőktől. A végzetes nap A ma is Pápán élő Szollás János katonatársa volt Stenger Ferenc Györgynek, így idézi ezt a napot. Délután gyakorlóruhában voltak, tették a dolgukat. 16-17 óra között parancsot kaptak a Rádió épületének védelmére. Szollás úr arra nem emlékszik, ki adta ki a parancsot. A Rádió épületétől nem messze megálltak, s leszálltak az autókról. Egy másik utcában parkírozó üres gépkocsihoz igyekeztek. Stenger György Szollás Jánostól kb. 50-100 méterrel előbbre, a szolgálatvezető mellett, feltűrt gallérral és zsebre tett kézzel közlekedett. Amikor a várakozó gépkocsikhoz igyekeztek, távolról fegyverropogást hallottak, közben harci cselekmény nem volt. Egyszer csak Gyuri odakapott az oldalához: „Úgy érzem meglőttek!” A szolgálatvezető pár percen belül megérkezett egy mentőautóval és Gyurit elszállították. Szollás János szerint a vese tájékán kapta a lövést. A laktanyában az eset után Gyuri balesetéről már nem beszéltek, és nem kaptak tájékoztatást. A lövéssel bátyám sorsa és vele együtt családunk sorsa eldőlt, megpecsételődött. A Kohói Anna Kórházba szállították a súlyos sebesültet. Ott megműtötték a haslö- véses áldozatot. A műtét abbamaradt, testvérem meghalt. Halálhír és kétszeri temetés Haláláról a 4611 -es budapesti (budaörsi) alakulat 1956. november 2-án értesítette a családunkat egy távirattal: „Mély fájdalommal és megrendüléssel értesítjük a szü508
