Lapok Pápa Történetéből, 2004
2004 / 2-3. szám - Czirók Viktória Eszter: Pápai emlékek
határőr kísért bennünket mindenhová Sopron, Szombathely környékén. Itt a kirándulás idején még határzóna volt: 1956 szeptemberben! Csak alapos indokkal lehetett belépni, megfelelő engedélyekkel felszerelve. Kellemes balatoni hajókázásról is hírt adnak az osztálykirándulás képei; valamint faültetésről, valamelyik nem messzi faluban. Tágult a világ szépség dolgában akkor is, amikor a Győri Filharmonikusok hangversenyeit látogathattuk rendszeresen, vagy az Operaház vasárnap délelőtti előadását láthattuk. Magunk is játszunk színházat negyedikben, ismét lelkes tanárok munkája teszi lehetővé ezt, akár a János vitéz idején. Most Csiky Gergely: Nagymama című színművét játsz- szuk. Csuday Bertalan tanár úr az előadás rendezője, számíthat más kollégái segítségére is. Kisebb szerepet játszom én is, jól érzem magam ebben az alkalmi színjátszó csoportban. A prózamondás nem vett igénybe annyi időt, mint a zenés darab, nem is szánhattunk rá túlságosan sokat az érettségi évében. Felszabadultan komédiáztunk, szép siker volt, úgy emlékszem a régi színházépületben. A Pedagógus Színjátszók is játszanak még, ekkor kerülnek sorra az operettek, a Marica grófnő például. Az teszi lehetővé a zenés darabokat, hogy megfelelő számú muzsikus van a városban, akikből a zenekart ösz- sze lehet állítani, valamint primadonna és szubrett is, akik nélkül nem lenne operett. Osztályunk nem maradhat ki a társadalmi munkából, amiben mindenki részt vesz valamilyen módon. Az iskolaépület előtti hajdan volt virágágyásokat újítjuk fel, gondosan felássuk a letaposott földet, virágot ültetünk, bekerítjük. Hiszen ezt énekeltük - játszottuk az elemiben! Egy darabig megmarad a kiskert, ma már nyoma sincs, sajnos. Pedig a hely magától kínálkozik az iskola előtt csinosításra a forgalmas, turisták által is látogatott oldalon. Irodalmi téren is felújítunk valamit: a nagymultú önképzőkör mintájára önképzőkört szervezünk. Abban különbözne a szakkörtől, hogy több lenne az alkotómunka, ha kell a művek tanulmányozásának rovására. Emlékszem, hogy az új önképzőkör annak rendje és módja szerint megalakult, nyoma is kellett, hogy maradjon, talán a könyvtárban, jegyzőkönyv formájában. Üléseket tartottunk, többet is, pártfogó tanárunk is volt, tagunk is annyi, amennyi a működéshez kellett. Többször vendégeket is hívtunk, más osztályokból, más iskolákból, a Türr Gimnáziumból, például. Nem tudom, mi lett a vége, mikor lett vége, érettségi után nem hallottam többet az önképzőkörünkről. Az ifjúsági mozgalom is felújul, megalakul a KISZ, agilis (régi) osztálytársunk, V. Vali tettrekészsége révén. Érettségi előtt nem emlékszem, hogy beléptünk volna, annyira kezdeti stádiumban volt ez a mozgalom. Mivel a megelőző ifjúsági szervezet, a DISZ tagja sem voltam, középiskolában valójában a politikai élet semmilyen formájában nem vettem részt, pedig a politika, vagyis a közügyek, a társadalmi élet mindig nagyon érdekelt. A tanári kar megújult a forradalom után. Nyugdíjba helyezett tanáraink helyébe kaptuk dr. Rimaynét, aki egy tanévet maradt csak, és Zalotay Elemér tanár urat, akire az érettségire való felkészítésünk hárult matematikából és fizikából is. A negyedik osztály nagy újdonsága azonban az volt, hogy ebben az utolsó esztendőben, sajnos nagyon rövid ideig, de ön- és emberismeretünk hiányosságainak pótlására olyan tantárgyakat vezettek be, mint a lélektan - logika, a művészettörténet, és a légoltalmi ismeretekhez kapcsolódó elsősegély- nyújtás, kötözés, balesetek idején való tennivalók elsajátítása. Mintha testünk, lelkünk és szellemünk még egyszer, többféle megközelítésben is megismerésre és támogatásra való tudnivalókhoz jutott volna. A vöröskeresztes nővér, Lenke néni egy tanéven keresztül gyakorlati oktatást nyújtott, aminek hasznát vehettük az életben, szerencsére, eddig a légoltalmi ismeretek alkalmazására még sosem került sor. A bombázások idején ajánlott felszerelésről, viselkedésről voltak gyakorlati tapasztalataink, de a fásli- zás, a sebek tisztítása, első bekötése mindmind felhasználható ismeretek voltak. Egy orvosnő is segítette alkalmakként ezt az oktatást, nagy várakozás előzte meg azt a meghirdetett témát, hogy női létünkben miféle 470
