Lapok Pápa Történetéből, 2004
2004 / 2-3. szám - Czirók Viktória Eszter: Pápai emlékek
2-3. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PNICULUS SER.C. NO. 179-180. 2004. Hogy itt éltem, s a tömegben én is lantot pengeték. ” (Arany János) Czirók Viktória Eszter Pápai emlékek Másokhoz hasonlóan, szíves-örömest emlékezem én is szülővárosom régi arculatára, gyermekkoromra, a kamaszévekre, az ifjúság kék madarára: ennyi prizmájára az egyetlen drágakőnek, ami az élet! Pápa a szülővárosom, hogyne szeretném? Arányos, mértéktartó tereit, utcáit, a jókora telkeken hosszan elnyúló, üvegverandás régi házait, a pompás gesztenye- és hársfákat, a Gróf út régen kivágott jegenyesorát. Szeretem a magas, terjedelmes tetőket, a harangok és a galambok egymást váltó - egymással versengő beszédét. Leginkább a lakóit szeretem mégis, az embereket, akik építették, formálták, szellemét kialakították, meghatározzák ma is, és akik szám szerint éppen annyian vannak, amennyit a szív befogadhat. A réges-régieket, a korombelieket, a mostani fiatalokat, meg gyerekeket, ahogy átvettük-átveszik egymástól az újabb nemzedékek, belakják maguknak a falakat, befogadják a jövevényeket. Az éppen soron lévő nemzedék híres embereit: művészeit, kiemelkedően tehetséges diákjait, a gazdasági élet kulcsfiguráit, országosan is fontos szerepeket betöltő politikusait, az élsportolókat, csinos lányait, szépasszonyait. Nemrégiben összeszámoltam a mi közvetlen környékünk utcáiban lakó kis- és nagylányokat, akik a kortársaim voltak, jó tízéves időlegyezőt nyitva a harmincas évek közepétől a negyvenes évek közepéig születettek között, több mint ötven nevet számoltam meg! Több mint ötven lányét, akik innen és ide, egy időben jártunk iskolába. Természetesen ismertük egymást és köszöntünk egymásnak, ha nem is barátkoztunk mindannyian egymással. Töredék részük él csak a régi lakhelyén, vagy annak közelében, a legtöbben régen elhagyták a várost. Fiútestvéreik kevesebben voltak, alig fele a lányok számának. Ez a népesedési arány mintha megfelelne a mai utcaképnek. De ötvennél több, ezen a helyen lakó kis- és nagyleányt ma lámpással sem találnánk! Nem csoda, hogy számomra ez a város mindig „leány- nevelde” volt elsősorban, az én diákkoromban a lányok és a fiuk különálló nevelése, iskoláztatása miatt. \ Az óvoda és iskola alsó tagozata koedukált volt, mint maga az élet; valójában tíz és tizennyolc éves korunk között nevelődtünk külön, lányok és fiuk. Nem tudnám ma sem megmondani, volt-e és mennyi előnye ennek a módszernek a tanulmányainkban, vagy az életbe való beilleszkedésben. A háború előtti nemzedékek tagjai kevés kivétellel még otthon születtek, nem szülő447
