Lapok Pápa Történetéből, 2004
2004 / 2-3. szám - Czirók Viktória Eszter: Pápai emlékek
ennek a helyzetnek a kezelésébe kell beleszokni egy kicsit. A társadalmi élet egyszerű megnyilvánulásai a vasárnapi séták, a nyáresti, vacsorautáni levegőzések, végig az Esterházy úton. Televízió még nincs! A polgárok megsétáltatják a feleségüket, lányaikat, ahogy télen színházba kísérik őket. A nyári szórakozások egyértelműen a vizek köré csoportosulnak: a strandon. a malmoknál, de itt már eltűnőben, a Rábán, keveseknek a Balatonnál, Hévízen. Néhány napot el-eltöltünk mi is a szüleimmel Hévízen, balatoni kirándulásokkal egybekötve. Az államosítások előtt a pápaiaknak megszokott szálláshelyeik, éttermeik, cukrászdáik voltak az akkor még kevésbé kiépült fürdőhelyen. Emlékszem a Székelyhidiék vendéglőjére, ahol délben, vagy este sok ismerőssel találkozhattunk. Aztán egy időre nem megyünk Hévízre, sem a Balatonra, túl sok a gond, a teher a felnőtteken. Mi, gyerekek, beérjük a strandolással, sétákkal a ligetben, a várkertben. Néha cirkusz jön a városba nyáron, a vándorcirkuszok kedves szezonjában, ide okvetlenül beülünk. A nagy-vakációban megyünk falura, a nagymamához, bátyáinkhoz, nénéinkhez, akik ekkor még szép számmal élnek Pápa környékén. Elmulaszthatatlan alkalom, hogy a rokonsággal ismeretséget kössünk, és ők is velünk, felismerjük gyökereinket, családjaink eredetét. Még a régi paraszti világot láthatom, istállókkal, szekerekkel, vályúkkal, csűrökkel, kukori- cagórékkal. Némelyik faluban villany sincs, másutt sem vasút, sem autóbusz, csakis szekéren, esetleg kerékpárral közelíthetők meg. Kielégíthetetlen kíváncsisággal megyek a határba a lovaskocsikkal, veszek részt aratáson, cséplésen, kenderáztatáson, tiloláson. A fejés látványát megszokom ugyan, de a frissen fejt, még langyos tejet nem tudom lenyelni. Másutt kecsketejjel kínálnak, ezt se akaró- dzik meginni. Vasárnaponként megpihen a föld népe, kicsinosítja magát: templomba megyünk. Mindegy, evangélikus istentiszteletre, vagy katolikus misére, megyek velük, természetesen, megbámulom az egyszerű Istenházát, a papját, híveit. Engem is megbámulnak a falusiak, elsorolják, kinek a lánya vagyok, honnan kerülök ide. Befogadnak, apámért, anyámért, rég elhalt őseimért, egy vagyok közülük. Közülük valónak érzem magamat én is, otthonosan, nagyon jól érzem magam. A nyári vakációban lehet ám igazán olvasni! Főleg vidéken! Bár olvasni mindig, és majdnem mindenütt lehet, ezt is sokan állítják. Vathy Zsuzsa is úgy írta le az Angyalhíd című regényében hogy gyerekhősei ebéd közben is olvastak. Ugyanebben a korban, a háztömb túlsó felén én is olvasok a levesestányér mellett, de csak akkor, ha egyedül ülök az asztalnál, ami csak hétközben fordul elő. Ugyancsak ő írja, hogyan olvas mások padlásán, mások könyvei között kotorászva. Látszik, hogy egyazon korszak szülöttei vagyunk. Korán hozzászoktam én is a könyvkölcsönzéshez. Miután az akkor még a Kossuth utca egyik, azóta lebontott saroképületében lévő városi könyvtárban csak kevés kedvemre valót találok, házalni kezdek én is a barátnőim szüleinél, a szüleim barátainál olvasnivaló után. Rengeteg kincshez jutok ebben az időben, sok Gárdonyi regényhez, mint az Isten rabjai, A láthatatlan ember, Ida regénye. Verne Gyula sok könyve, indián regények, Móra Ferenc regényei, meg a Pál utcai fiúk, a Magyar regék és mondák. Ciliké történeteivel kezdem, nagy szerencse, hogy találok még példányokat a városban ezekből a divatjamúlt könyvekből, amiket mindenki leszól anélkül, hogy a „színét” is látta volna. W. Emmi néni, akinek a könyvesládájában lelem e kincsek nagy részét, mintha örökségként ruházná rám a közben felnőtt lánya könyveit, és még arra is hajlandó, hogy beszélgessen róluk velem! Kilenc éves vagyok ekkor, és egy felnőtt hölgy arra méltat, hogy meghallgassa, milyen véleménnyel vagyok erről, vagy arról, jellemző a régiek életstílusára. A kölcsönzés folytatódni fog, évekig, míg végig nem olvasom környezetem könyv- állományát. Egyenlőre az Egri csillagok a mindennapi kenyerem, egész oldalakat tudok betéve, annyiszor elolvastam már. Hatalmas, színes illusztrációkkal díszített, szép példányomat szívesen adom olvasásra a házunknál 463
