Lapok Pápa Történetéből, 2004
2004 / 2-3. szám - Czirók Viktória Eszter: Pápai emlékek
tartalmi leírását, szereposztását, így egyszerre közeli és nyomon követhető lesz a rádióban hallott mű. Több síkon élünk egyszerre: a fantáziát erősen megmozgató moziélmények, a drámairodalom sajátos eszközeivel felmutatott élethelyzetek, figurák nagyot tágítanak világképünkön. Természetesen a többi tantárgyakkal együtt. A történelem az első perctől kezdve ismerős terep, ahol a mai napig szívesen és meglehetős tájékozottsággal mozgok. Rögtön kiderül, mennyi mindent összeolvastam eddig is, ami hasznomra válik ebben a tantárgyban. A földrajzzal együtt egész iskoláztatásom idején egyik erősségem marad. A lassú ténfergés, ami az orosz nyelvben való „előmenetelünket” jellemezte, felgyorsul a hetedik, nyolcadik osztályban. Új, fiatal, jól képzett tanárnőnk, Béres Erzsébet gyümöl- csöztetni tudja a felemelt óraszámot, amit az orosz tagozatúvá való nyilvánításunknak köszönhetünk. Mire a gimnáziumba jutunk, egyértelműen erős alapokkal rendelkezünk ahhoz, hogy ott is a humán osztályokba soroljanak be bennünket. A nyolcadik általános és az első gimnáziumi osztály túllendít bennünket az olyan technikai nehézségeken, mint a ragozások, igék, főnevek, számnevek, melléknevek egyeztetése, névmások rendszerezése. Hihetetlen, hogy milyen jó eredmények érhetőek el nem is olyan hosszú idő alatt. A gimnázium második osztályától már simán ráállhatunk az orosz irodalommal való ismerkedésre, és ez nem is esik nehezünkre. Az orosz nyelvtanítás is erősen könyvízű, ez a hibája. Az élő beszédhez semmi nem juttatja el a tanítványt: sem a személyes motiváció, sem a nyelvi környezet, sem a segédeszközök. Egyetlen forrás a tanár, egyetlen segédeszköz a tankönyv. így is eljutunk odáig, hogy Csehovot fordítsunk az érettségi vizsgán, de a mindennapi érintkezésben sosem lesz az oroszból társalgási nyelv, legalábbis az én iskolás éveimben. A természettudományokkal hasonló a helyzet, kevés az alkalom és a tárgyi lehetőség a tanultak bemutatására, bizonyítására, szemléltetésére. Mégis jó érzésekkel gondolok vissza Dudás Margit tanárnőnk fizikaórájára, ahol egyből kivágtam, hol van az asztalra fektetett ceruza „támadási pontja”, meg a remek geometriai ábrákra, amiket Szakáll Sándomé csiholt ki belőlünk pusztán avval a bizonyos fej tartásával, szemüvegét a kezében tartva, aminek alapján messziről fel lehetett őt ismemi. Szorgalmasan szedjük össze, száro- gatjuk, préseljük, rendszerezzük a levél, termés, virággyüjteményeinket, ragasztgatjuk fehér kartonból a mértani idomokat. Nagyon, közepesen, vagy alig kedvelek egy tantárgyat, ettől függetlenül eszembe sem jut nem felkészülni a következő órára, hanyagolni, amit tanulni kell, elmulasztani a megírandó feladatokat, megrajzolnivalót. Egyszóval, jó tanuló vagyok, nemcsak érdeklődő, de lelkiismeretes is, mint mindenki, akinek naponta elismételték eddig is: „először a kötelesség, utána a szórakozás!” Még így sem érzem nyűgnek a kötelességet, mert majdnem annyira szórakoztat, mint amit magam választok magamnak időtöltésül. Tanulópárokba osztanak bennünket, ez a legújabb módszertani gyakorlat. H. Katival ezután együtt írjuk a leckét, rajzoljuk a térképeket, pihenésül a Ta- polca-parton ücsörgünk. A művészeti nevelés szerencsére még nem küszöbölte ki a rajzot, ez majd csak a gimnáziumban fog bekövetkezni. Sőt, nemcsak a megszokott korsót, almát rajzolunk, festünk, de olyan új és érdekfeszítő dolgokat, mint a díszítő-elemek, sorminták, arabeszkek, betűtípusok. Plakátokat készítünk megadott szöveggel, feliratokat, transzparenseket, meghívókat. Mindez az osztályterem szépítésére szolgál, meg a felvonulásokra, amik most élik virágkorukat. A tantermek elnyűtt bútorzatát a falak díszítése van hivatva enyhíteni. Mindenütt díszhelyen látható a „szocialista ikonosztáz”, a „vörös sarok”, amely két-három cserép aszparágusz közé függesztett Sztálin - Rákosi portrét tartalmaz, néha Leninnel, vagy Marx - Engelsszel kiegészítve. Április negyedikén, május elsején, június elején, a Gyermeknapon felvonulunk. Néha csak az iskolások, máskor a város szinte egész lakossága. Az első május elsejei felvonulások még a régi majálisok hangulatát hozták, némi karneváli beütéssel, tréfákkal. Később szigorúbb lett, „osztályharcosabb”. De mindegyik 460
