Lapok Pápa Történetéből, 2004

2004 / 1. szám - Huszár János: Bevezető dr. Csoknyay József Késői rekviem című művéhez

1. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 178. 2004. Huszár János Bevezető dr. Csoknyay József Késői rekviem című művéhez A nagyhírű Pápai Állami Tanítóképző In­tézet történetéről többen írtak hosszabb- rövidebb tanulmányt, de olyan alapos kutató munkát senki nem végzett, mint dr. Csoknyay József, az intézmény tudós igazgatója. Hosszú idő alatt sikerült számba vennie az iskola tör­ténetének jelentős eseményeit, megismernie egykori tanárait, az egyes korszakok gondjait, problémáit. Bár az intézet felszerelése a hábo­rú alatt szinte teljesen elpusztult, maradékta­lanul sikerült összegyűjtenie az iskola közös értesítőit. Azokat áttanulmányozva szinte hé­zagmentes képet kapott az intézmény múltjá­ról. Az utóbbi 12-13 évet pedig személyesen élte át mint igazgató. Nagy kár, hogy hirtelen halála miatt nem adatott meg neki kedves terve, a Pápai Állami Tanítóképző Intézet részletes történetének a megírása. Mi az, amit mégis ránk hagyott örökségül iskolatörténeti munkásságából? Először is az iskola összes közös értesítő­jét. melyek kitűnő állapotban megtalálhatók a Dunántúli Református Egyházkerült Tudomá­nyos Gyűjteményében. Ezen kívül egy kézira­tos könyv, melybe az iskola igazgatói napló- szerúen leírták 1938-tól 1945-ig az esemé­nyeket, s számtalan újságcikket, meghívót, magánlevelet, hivatalos ügyiratot mellékeltek a feljegyzésekhez. ..Messzi még a cél” című írásában, mely voltaképpen életrajzi jellegű, az iskola törté­netében utolsó, közel másfél évtizedről ad számot. Nemrég fedeztem fel dr. Csoknyay József Késői rekviem... című írását, melyet húsz év­vel a Pápai Államit Tanítóképző Intézet meg­szűnése után készített az egykori igazgató tömören és nagyon szellemesen bemutatva az iskola egész múltját és elmúlásának körülmé­nyeit. Mit tud mindehhez hozzátenni a pápai helytörténész, mielőtt az olvasók elé tárja ezt a kitűnő írást? Elsősorban azt, hogy háromszor volt re­mény Pápán felsőfokú oktatási intézmény létesítésére. Első alkalommal 1942-ben kívántak meg­nyitni egy kétéves tanítóképző főiskolát, aho­va az itt megszervezett, érettségit nyújtó líce­umból kerülhettek volna a tanítójelöltek. Ezt a tervet az akkori országgyarapítással előálló tanítóhiány hiúsította meg. A kialakuló líce­um visszaminősült ötévfolyamos tanítóképző­vé. 1949-ben pedagógiai főiskolává akarta át­szervezni a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz­térium az intézményt. Elkészült a propagan­daanyag. megtörtént a jelentkezés, az első évfolyamra száznál több hallgatót fel is vet­tek, mikor a minisztérium leállíttatta a terv megvalósítását. Az utolsó lehetőség az ötvenes évek végén kínálkozott, mikor megkezdődött a felsőfokú tanítóképző intézetek kialakítása. Pápának ekkor komoly esélye volt. A kitűnő testület és a nagy telekkel rendelkező, impozáns épület csábítólag hatott a szervezőkre. Itt lehetőség kínálkozott további fejlesztésre, építésre. A minisztérium illetékes előadója is Pápát párt­fogolta. 441

Next

/
Thumbnails
Contents