Lapok Pápa Történetéből, 2004
2004 / 1. szám - Huszár János: Bevezető dr. Csoknyay József Késői rekviem című művéhez
1. SZÁM LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL PANNICULUS SER.C. NO. 178. 2004. Huszár János Bevezető dr. Csoknyay József Késői rekviem című művéhez A nagyhírű Pápai Állami Tanítóképző Intézet történetéről többen írtak hosszabb- rövidebb tanulmányt, de olyan alapos kutató munkát senki nem végzett, mint dr. Csoknyay József, az intézmény tudós igazgatója. Hosszú idő alatt sikerült számba vennie az iskola történetének jelentős eseményeit, megismernie egykori tanárait, az egyes korszakok gondjait, problémáit. Bár az intézet felszerelése a háború alatt szinte teljesen elpusztult, maradéktalanul sikerült összegyűjtenie az iskola közös értesítőit. Azokat áttanulmányozva szinte hézagmentes képet kapott az intézmény múltjáról. Az utóbbi 12-13 évet pedig személyesen élte át mint igazgató. Nagy kár, hogy hirtelen halála miatt nem adatott meg neki kedves terve, a Pápai Állami Tanítóképző Intézet részletes történetének a megírása. Mi az, amit mégis ránk hagyott örökségül iskolatörténeti munkásságából? Először is az iskola összes közös értesítőjét. melyek kitűnő állapotban megtalálhatók a Dunántúli Református Egyházkerült Tudományos Gyűjteményében. Ezen kívül egy kéziratos könyv, melybe az iskola igazgatói napló- szerúen leírták 1938-tól 1945-ig az eseményeket, s számtalan újságcikket, meghívót, magánlevelet, hivatalos ügyiratot mellékeltek a feljegyzésekhez. ..Messzi még a cél” című írásában, mely voltaképpen életrajzi jellegű, az iskola történetében utolsó, közel másfél évtizedről ad számot. Nemrég fedeztem fel dr. Csoknyay József Késői rekviem... című írását, melyet húsz évvel a Pápai Államit Tanítóképző Intézet megszűnése után készített az egykori igazgató tömören és nagyon szellemesen bemutatva az iskola egész múltját és elmúlásának körülményeit. Mit tud mindehhez hozzátenni a pápai helytörténész, mielőtt az olvasók elé tárja ezt a kitűnő írást? Elsősorban azt, hogy háromszor volt remény Pápán felsőfokú oktatási intézmény létesítésére. Első alkalommal 1942-ben kívántak megnyitni egy kétéves tanítóképző főiskolát, ahova az itt megszervezett, érettségit nyújtó líceumból kerülhettek volna a tanítójelöltek. Ezt a tervet az akkori országgyarapítással előálló tanítóhiány hiúsította meg. A kialakuló líceum visszaminősült ötévfolyamos tanítóképzővé. 1949-ben pedagógiai főiskolává akarta átszervezni a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az intézményt. Elkészült a propagandaanyag. megtörtént a jelentkezés, az első évfolyamra száznál több hallgatót fel is vettek, mikor a minisztérium leállíttatta a terv megvalósítását. Az utolsó lehetőség az ötvenes évek végén kínálkozott, mikor megkezdődött a felsőfokú tanítóképző intézetek kialakítása. Pápának ekkor komoly esélye volt. A kitűnő testület és a nagy telekkel rendelkező, impozáns épület csábítólag hatott a szervezőkre. Itt lehetőség kínálkozott további fejlesztésre, építésre. A minisztérium illetékes előadója is Pápát pártfogolta. 441
