Lapok Pápa Történetéből, 2003
2003 / 5-6. szám - Mészáros Gyula: A vitéz Szügyi Zoltán vezérőrnagy 1945. július 1-i memorandumának története
báró Aczél Ede1, akit 1940-ben Kolozsvárott ismertem meg, ahol mint vezérkari alezredes szolgáltam és ő Dél-Erdélyből, román megszállási területről szökött át Kolozsvárra, ahol egy fuvarozási vállalatot alapított. Az említett 1944. évi október 18. és 25. közötti időben báró Aczéllal négyszemközt tárgyaltam. Ekkor adta nekem, mint a Szent László hadosztály parancsnokának azt a titkos megbízást, hogy hadosztályomat próbáljam érintetlenül átmenteni az oroszok elől az angolszászokhoz. Báró Aczéllal való negyedik találkozásom alkalmával ezt elvállaltam azzal, hogy ha sikerül a feladatot végrehajtanom, akkor további irányítást tőle fogok majd kapni, és ő módját találja a velem való kapcsolat felvételének.3 4 A báró Aczéltól kapott felada3 báró Atzél Ede (Budapest, 1906. október 13., Vass Mária mint a m. kir. hadsereg zászlósa 1944 szeptemberébe annak a delegációnak a tagja volt, mely a lehetséges fegyver- szünetről tárgyalt Moszkvában. Erről a küldöttségről a „Magyar antifasiszta ellenállás és partizán mozgalom kislexikon” Kossuth Kiadó 1987 a következőket írja: „Faust-küldöttség: a Horthy-féle Kiugrási Iroda kezdeményezésére alakult delegáció a fegyverszüneti feltételek megtudakolása végett. A kiugrási iroda a SZU-ba küldendő nem hivatalos fegyverszüneti delegációba a baloldali könyvkiadót, Faust Imrét is bevonta. - Az Atzél Ede báró, Dudás József, Faust Imre összetételű delegáció 1944. szept. 24-én ment át a fronton, ahonnan a frontparancsnokságon folytatott megbeszélés után, 26-án repülőgéppel Moszkvába vitték őket. Itt a vezérkar képviselője ígéretet tett nekik a mielőbbi válaszadásra, melyre szeptember 28- án került sor. A delegáció - miután a fronton visszajövet Faust és Dudás megsebesült - október 3-án érkezett vissza Budapestre. A SZU válaszának lényege az volt, hogy kész az azonnali fegyverszünet megkötésére, érintkezésbe lép a szövetséges kormányokkal és a feltételeket a magyar kormány elé tárja.” Báró Atzél Edét a szovjet katonai elhárítás szervei Gödöllőn 1944. december 3-án letartóztatták. Bajtársai tanúvallomása szerint szovjet katonai bíróság 25 évi kényszer- munkára ítélte, munkatáborban dolgoztatták. Ennek ellenére fiának kutatólevelére az Oroszországi Föderáció Magyarországi Nagykövetségének konzuli osztálya 1996. február 7-én 1/KO.CsP.szám alatt azt válaszolta, hogy elítélésének semmi nyoma az oroszországi levéltárakban, magyarul: letagadták a nyilvánvaló tényt! Közli Rózsás János: Gulág Lexikon. Püski, Budapest, 2000. Más források szerint Erdélyben tűnt el, de van olyan feltevés is, hogy a román Vasgárda tette el láb alól, ugyanis korábban ellentétük volt egymással. Dr. Győrkei Jenő közlése, amelyért ezúttal is köszönetét mondok. 4 T.H.: V-122262, 59 f., v. Szügyi Zoltán bírósági tárgyalási jegyzőkönyve szerint Magyar András őrmester vallomása szerint báró Atzél Ede mondotta Szügyinek, hogy nyugatra menjen. Igen jellemző a következő tanú - Dudás József. Marosvásárhely, 1912. 09. 22,- Budapest. 1957. 07. 19.. az 1956-os tot tökéleten végre is hajtottam. Mint a 2. német páncélos hadsereg utóvédje végig az oroszok ellen harcoltam és Klagenfurt medencéjében, Twinnberg környékén 1945. május 12- én letettem a fegyvert az angolok előtt. Azt. hogy a Szent László hadosztály volt az egyetlen magyar seregtest - a németeket is beleértve -, amelyet az összeomlás nem tört meg és nem züllesztett szét, úgy méltányolt a 46. angol hadosztály parancsnoksága, hogy meghagyta eredeti szervezettségében hadosztályomat és csak fegyvereinket kellett leadni. A báró Aczéltól kapott feladatom folyományaképpen szükségesnek látszott az Ausztriában lévő és az akkori magyarországi demokratikus rendszerrel ellentétes politikai és katonai emigrációból egy olyan szervezetet alakítani, amelynek az esetleges magyarországi angol megszállás esetén az angol megszálló erőkkel való együttes bejövetelét lett volna feladata biztosítani, vagy miután ezen politikai helyzet nem következett be, feladata volt az egy politikai vonalon álló magyarországi erőkkel felvenni a kapcsolatot, amely később hivatva lesz Magyarországon az akkori politikai helyzetet a baloldali vezetésből jobbra elfordítani. Ilyen irányban tárgyaltam Forradalom és Szabadságharc egyik meghatározó egyénisége, aki 1944-ben, az antifasiszta mozgalomban összekötő szerepet töltött be a különböző irányzatok között (és akinek a kivégzését 1956. november 30-án Malenkov, Szuszlov, Arisztov, és Szeröv, a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjai kérték Kádár Jánostól és Münnich Ferenctől, amit a „magyar” elvtársak 1957. 01. 19-én teljesítettek is).- Hiányzó Lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP Levéltárából. Móra Kiadó 1993, 182-183 o„ A Tanácselnök kérésére Dudás József előadja: „Atzél Ede nekem nem említette, hogy vádlottnak külön utasítást adott volna az angolokhoz való átállással kapcsolatban, de azért nincs kizárva (! - M. Gy.), hogy ez így történt. Vádlottnak azonban tudnia kellett az általános intenciókról, tudniillik az oroszokhoz kell átállni. Egyebet előadni nem tudok.” Vádlott (Szügyi Zoltán) a tanú vallomására megjegyzi, hogy Atzél Ede egy alkalommal mondotta, hogy nem gondoltak a nyugatra kitelepült magyarság érdekének képviseletével. Én erre felajánlottam, hogy ezt a beosztást vállalom, mire erre rögtön megbízást is kaptam. Ezért is igyekeztem én nyugatra vonulni. Népbíróság kérdésére a vádlott: (v. Szügyi Zoltán) „Mikor nyugaton tartózkodásom ideje alatt Klágenfurtban voltam, a Kisgazdapárttal egy titkos küldöttség jött hozzám, hogy tudjam meg, hogy a választások alatt az ország valóban hármas megszállás alá kerül-e. Természetesen én minden kutatás nélkül válaszoltam, hogy ez kacsa, tudván konkrétan, hogy Magyarország a nemzetközi megegyezés értelmében orosz érdekterülethez tartozik.” 428
