Lapok Pápa Történetéből, 2003

2003 / 2. szám - Bevezetés a pápai képeslapok világába

Gróf Esterházy kastély és Új városrész (szürke fénynyomat)’' Bp. 5/63.

1901. december 22-i szám

„Pápa, Gigler Béla

Jókai utca (fénynyomat merített papíron)” Bp. 5/85.

A helyi sajtóban is megjelentettek cikkeket, például a Pápai Lapok 1898 július 31-i számában hívták fel a figyelmemet, hogy minél többen lépjenek be a nemzetközi képeslapgyűjtők szövetségébe. Ugyanez az újság ismertette a „Képes Levelező Lap” című folyóirat 1899. júniusi számát.

Szintén a Pápai Lapok 1900. júliusában humoros írást közölt „Mongodin” álnevű tollából. A ”Le a képeslap gyűjtéssel!” címmel azt latolgatta a szerző, hogy ha egy képeslap csak 5-10 krajcárba kerül és csak 50 lányismerősének küld anzikszot, akkor se bírja anyagilag, és le kell mondani erről a szenvedélyről.

Üzenetek a képeslapokon

Az első, az úgynevezett „hosszúcímzéses” képeslapok korszakában a lapok képes oldalán hagytak üres helyet (vagy nem hagytak) az írásra, mert a címzés oldalán ezt megtiltották, sőt néhány külföldi országban még rá is nyomták a tiltást. Ezért található a legtöbb postán küldött kártyán a képre írt szöveg.

Kik leveleztek a képeslapokon? Bárki megtehette, hogy családtagjának üdvözletét vagy híradást küldjön. Nagy „felhasználók” voltak a szerelmes párok, íme egy példa erre: „Pápai csókokat küld számtalant szerető férjed.” (1900-ben)

A legtöbb anzikszkártyát a diákok és a tanárok írták, hiszen Pápa híres iskolaváros volt. Az ország minden tájáról jöttek ide gyerekek tanulni, és tanárok tanítani.

Az itt állomásozó vagy a hadgyakorlatokra ide érkező katonák küldtek még százszámra haza szeretteiknek pápai tájképes lapokat.

Több levelezőlapon olvasható, hogy a címzett gyűjteményébe szánták ezt vagy azt a lapot, remélve, hogy örömet okoz, ha még nincs meg, vagy sajnálkoztak, hogy nem tudtak újabbat vásárolni.

Keményffi Gizella egyik válasza cseretársának így szólt: „Köszönöm szép kártyáját! És örülnék, ha küldene még szép színezettet is, de kérem írással küldeni, mert a nyomtatás albumban nem olyan szép. Üdvözlettel. (99.16/VL)”

Általában 90-100 évvel ezelőtt — bármilyen hihetetlenül is hangzik a mai diákoknak — örültek a gyerekek, hogy Pápán járhattak iskolába, és itt tanulhattak. Büszkék voltak erre, és tetszett nekik a tanintézetük. Legalábbis ez derült ki a legtöbb híradásukból.

„Ez itt a lány internátus. Polgári szép lányok laknak itt, szebbek, mint Selmecen. Lent a földszinten vannak a hálószobák.” (1901) Bp. 5/85.

A polgári leányiskoláról írták:

„Boldogságom volt tanyája ez az épület.”

„Most nekem is kutya kedvem van, most volt egy ünnepély Polgári iskola 25 éves fennállására. Színi előadás is volt, és még ezután maradt a java.” Lusi (1900. nov. 6.) Bp. 6/3.

Az Irgalmas nővérek tanítóképzőjéből írták:

„A lapokat, miket küldték köszönöm, bocsánat, hogy nem válaszoltam azokra, de nem szabad újabban másoknak írni, csak a szülőknek.” (1909)

A Református Kollégiumot ábrázoló lapon írták:

„Most egyelőre nem írhatok, mert egy színdarabot játszunk 14-15-18-án. Nagyon el vagyok foglalva. Meg a vizsgák is megkezdődnek a jövő héten.” (1917. máj. 13.)

Az Állami Tanítóképezdéről írták:

„Prepa-vár” (így nevezte a levélíró több alkalommal is ezt az iskolát. A prepa, preparina a tanítóképzősök tréfás neve volt a preparandista szóból, végső forrás: praeparandia = tanítóképző intézet!)

„Nincs boldogabb élet a prepa életnél.” (1900)

„Már az előadások megkezdődtek iskolánkban. A másodikban 47 vagyunk. Az elsőbe összesen 120 folyamodtak, felvettek 51. Igazgatónk még nincs.” (1902. szept.)

„Itt küldöm az intézetem látképét, igen jó dolgom van.” (1903.)

410