Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 6. szám - Tamás László: Fordított távcső
A bakonyi falukból házhoz szállított fél öl fáért általában 5 pengőt fizettünk. Természetesen az élelmiszerekhez olcsón lehetett hozzájutni, mivel a mezőgazdaságra a túltermelés volt a jellemző. A tojás darabja 5 fillérbe, a tej literje 16 fillérbe, és a nyári főidényben 1 kg görögdinnye 2 fillérbe került. Két fillér volt a Levente cigaretta darabja, és somlai bort már 30-40 fillérért lehetett kapni. Minket perszer a 10 filléres fagylalt, és az olcsó cukorka érdekelt. A Fő térén 3-4 cukros sátor sorakozott nyálcsordító választékkal. A türelmetlen édesipar ma már új ízekkel hozakodik elő, ki emlékszik már a kandi scukorra, a cipőfűzőre, csizmacukorra és a siposseggü lóra? Számunkra az év két nagy eseménye a júliusban tartott Porcincula, és az Anna-búcsú volt. Itt aztán az édességeken kívül — a kor színvonalának megfelelő — olcsó gyermekjátékok is kínáltak magukat a sátrakban. Először a ferencesek búcsúja jött sorra egy héttel az Anna-búcsú előtt. A Korvin, a Barát- és Kígyó utca valóságos kis sátorváros volt, szinte feketéllett a sok gyerektől. Izgatottan szorongattuk nadrágzsebünkben megtakarított fillérjeinket. Ötször is végigpásztáztuk a sátrak sorát, mire vásárlásra szántuk el magunkat. A vége mindig egy facsiga, bugylibicska, zsebtükör, macska-egér vagy huszonnégy filléres futballjáték megvétele lett. A szerencsésebbeknek már dugaszpuskára, szájharmonikára vagy búgócsigára is tellett. Egy mai társadalomkutatónak azonnal feltűnt volna, hogy a vásárlók és sóvár nézegelődők zöme szegény vagy kispolgári család gyerekei voltak. Az úri gyerekek ilyen helyre nem jöhettek el, ők a Versenybazárból vagy a Böhm Samutól kapták játékaikat. Már kora gyermekkorban kialakult a jellegzetesen magyar kasztrendszer, melynek legalján az állami gyerekek szorongtak elég szép számmal. Erős, szürke kordszövetből készült ru- háikat mint ’’skarlát betűt" viselték; jellemző volt rájuk, hogy az év végi iskolai fényképekről többen hiányoztak. Hiányoztak ezekről a búcsúkról is, mert pénzük még mutatóba sem akadt, idejük meg főképpen nem, mert a családok, ahová kerültek, gondoskodtak foglalkoztatásukról. Szinte tárgyként kezelték őket, s a kor kegyetlen szóhasználatában mint lelenceket vagy váltott gyerekeket emlegették. Természetes volt az iskolában, hogy a tanító az ő elfeneklésükkel kezdte a tanítást, mert a házi feladatuk csak ritkán készült el, és feleléskor is csak hallgatásukkal jeleskedtek. El kell még mesélnem egy, a búcsúval kapcsolatos élményemet is. A vegyes összetételű gyerekseregben mindig akadtak izgága bajkeverők. Egy ilyennek lett szenvedő alanya a házunkban lakó Maschanszker Gyula is: a Korvin és Barát utca találkozásánál egy gyerek hirtelen felkapott egy tojás nagyságú követ, feldobta a levegőbe, és az akkor szokás szerint elkiáltotta magát: ’’Akinek a fejére esik, pap lesz!’’ Gyula barátunk nem figyelt, s az ő feje bánta. A jóslat nem vált be: először kárpitos lett a Heimlich Simonnál, majd a háború után területi rendőrparancsnok, később a Kossuth Könyvkiadó igazgatója. De előtte még a mizerieknél összevarrták a fejbőrét. Sohasem mondtunk kórházat akkoriban, a gyógyító Irgalmasrend után csak mizerieknek hívta őket mindenki. Jellegzetes figurái voltak a kornak a vándor bosnyákok. A nyakukban erős bőrszíjon óriási fatákolmányt hordtak, amiben az ostorszíjtól a bajuszkötőig és a pléhnyelű Sarajevo bicskáig mindenből lehetett választani. Valóságos egyszemélyes kirakodóvásár volt. Az akkori utcaképhez tartoztak a drótostótok, vándorköszörűsök és az ’’énekes kódisok”, azaz a verklisek. A drótosok a hátukon lévő puttonyszerű fa alkotmányban vitték az ablaküveget és a bádoglemezt, közben éneklő hangon kínálták szolgáltatásaikat: ’’drótozni, fótozni, rossz fazék csinálni”. Kedvenceim a vándorköszörűsök voltak. Némelyiknek a kordáját kutya húzta, s élvezettel figyeltük, amint a köszörükőhöz szorított kés vagy olló sűrű szikrákat hányt szerteszét. Egy régi kis gyermekdal refrénje is megszólal bennem, ha felidézem köszörűre hajló görnyedt alakjukat: ’’Jön a szabó ollóval, a mészáros taglóval, A harmadik borotvát köszörülni hozott át. Gyorsan forog a kerék, van munkája most elég, 377
