Lapok Pápa Történetéből, 2002
2002 / 4-5. szám - Katona Csaba: „Pápáról igen szép útja van Balatonfürednek” - adatok a reform- és dualizmus-kori pápai polgárság mentalitásához
A reformkor utáni években csökkent a visszatérő pápai vendégek száma. 1852-ben és 1857-ben járt Füreden Lőwy (Levy) Áron kereskedő, rajta kívül pedig bizonyos Goldschmid József kávés tért vissza a vizsgált évek során többször is a Balatonhoz: 1863- ban mint kávés, 1868-ban egyszerűen mint kereskedő, 1872-ben ismét mint kávés. Arra is hozható példa, hogy nem konkrét személy, de vélhetően egy-egy család tagjai tértek vissza rendszeresen Füredre. Ezekben az esetekben vélhetően családi hagyományról beszélhetünk. 1840-ben Spitzer Samu kereskedő, 1845-ben Spitzer Rozália keres- kedőné, 1846-ban Spitzer Jakab kereskedő kerekedett fel Pápáról a Balatonhoz. Még náluk is gyakrabban olvasható a vizsgált évek füredi fürdőlistáin egy másik pápai zsidó kereskedőcsalád tagjainak neve, a Schlésingereké. 1844-ben Schlézinger Samu kereskedő és Schlézinger Anna kereskedőné, 1845-ben Schlesinger Ábrahám és Salamon kereskedők, 1846-ban ugyancsak Ábrahám és egy ismeretlen keresztnevű kereskedő található meg a listán. 1852-ben bizonyos Schlésinger M. A. kereskedő, 1872-ben pedig — tehát évtizedekkel később — is a Füreden nyaral a család egy tagja, Schlesinger Rudolf, szintén kereskedő. Összegezve az állapítható meg, hogy a pápaiak között többen is állandó vendégei voltak Fürednek, különösen az 1840-es, ‘50- es, ‘60-as években. A törzsvendégek felbukkanása mind 1848—49 előtt, mind pedig utána egyértelművé teszi, hogy a forradalom és szabadságharc a fürdő látogatása szempontjából nem nevezhető cezúrának. Ugyanakkor abban az időben, amikor abszolút értelemben is csökken a pápai fürdőlátogatók száma, érezhetően csökken a törzsvendégeké is. Szélesebb fókuszba vonva a témát, már-már bántóan szembeszökő, milyen erőteljesen, szinte kizárólagosan határozzák meg Füred reformkori — és későbbi — megítélését is a politikai-társadalmi színezetű érvek és kiragadott tények. Jó példa erre annak megítélése, hogy 1848-49 során kik időztek a fürdőhelyen: az 1840-es években ugyanis e két évben voltak legtöbben a vendégek, sőt a 1850-es években is kevesebben voltak, mint a forradalom és szabadságharc éveiben. Zákonyi Ferenc erről az alábbi értékelést adta: „Éppen 1849-ben, amikor nemzetünk élethalálharcát vívta, emelkedett legmagasabbra a fürdővendégek létszáma. Akkor is voltak olyanok — mint minden nagy nemzeti megmozdulásunk idején —, akik az önző saját céljaikat fontosabbnak tartották a nemzeténél. Azoknak elődei, akik később, 1919-ben ugyancsak Füred kényelmes szállodáiban, penzióiban megbújva várták a Tanácsköztársaság végét [...] Tehát amikor a nemzet nagy része fájdalmában visszahúzódva siratta kivégzett vezéreit, rabságra, börtönre, akasztófára küldött fiait, voltak, akik jól érezték magukat a fürdőn. Sőt 1852-ben hálaadó lelken- dezések között fogadták Füreden a szabadság- harcot leverő I. Ferenc Jószefet.”155 Aligha vitatható, hogy van megvizsgáljuk a legnagyobb füredi szálló, a Horváth- ház fennmradt számadásait, s ezeken belül a házban megszállt vendégek névsorát az 1848., 1849., 1850. és 1851. évből,156 akkor világosan kiderül, hogy egyáltalán nem fedezhető fel lényeges eltérés a megszállt vendégek társadalmi státusában, eltolódás a különféle rétegeket képviselők arányában, sőt törzsvendégek is szép számmal előfordulnak. A pápaiak közül pl. az 1846-ban Füreden járt Spitzer Jakab kereskedőt 1848-ban találjuk a Hor- váth-ház vendégei között.157 Szauer József kereskedő 1844 után 1849-ben is felbukkant fel Füreden,158 majd 1851-ben ismét.159 Krausz Regina kereskedőné pedig 1850-ben szállt meg a Horváth-házban, majd 1863-ban is élvezte Füred vendégszeretetét.160 A rendkívüli események sokkal inkább azon mérhetőek le, hogy az 1849. évi idénynek különösen az első felében, feltűnően sok az 1-2 éjszakára érkező — nyilván átutazó — vendég. Füreden igazán komoly zűrzavart csak 1849 nyár végétől lehetett tapasztalni, amikor Noszlopy Gáspár és csapatai megér155 Zákonyi, 1988. 198. 156 Ezúton is köszönöm Bajzik Zsolt kollégámnak, a Vas Megyei Levéltár dolgozójának, hogy felhívta a figyelmemet a forrásokra. 157 VaMLXIIl. 18/25. No. 226. 158 VaMLXIIl. 18/25. No. 139. 159 VaMLXIIl. 18/25. No. 372. 160 VaMLXIIl. 18/25. No. 312 359
