Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 5-6. szám - In memoriam Tamás József - Élet- és korrajz
Ez a lúdtalpbetét úgy is szeget ütött a fejembe: megfigyeltem, hogy a bokasüllyedéssel baj lódók nagy része zsidó volt. Meg is kérdeztem erről apám felejthetetlen emlékű zsidó barátját Toch Henrik lakatosmestert:- Toch úr, miért lúdtalpasak a zsidók? — Mért Laci fiam? Biztos tanultad a hittanórán, hogy a zsidók Mózes vezetésével negyven évig vándoroltak a pusztában. Akkor kapták a bokasüly- lyedést a sok gyaloglástól. Még ma sem tudom, hogy ezt komolyan mondta, vagy csak viccelődött. Az eddig felsorolt belvárosi cipészeken kívül tekintélyes számú cipész- és csizmadiamester is működött a városban. Szerepük nagyon fontos volt: jó minőségű, erős, strapabíró lábbelikkel látták el a város, és talán az egész járás településeinek lakosságát. Ok voltak a vásározók. Minden országos vásáron ott voltak, több iparos lovaskocsit bérelt, és azon vitték sátraikat és áruikat a kalendáriumokban feltüntetett helyre a megjelölt vásári napokon. Lassú sorvadásuk ugyancsak a gyári cipők tömeges elterjedésével kezdődött el. Az elmúlt idő ennyit hagyott meg bennem a cipésziparról, ennyit éltem át jobbára gyerekfejjel, és örülök, hogy mindezt most leírhattam, és talán szemléltettem is, hogy milyen út vezetett el a mai Adidas- korszakig. Röviden még apám közéleti szerepléseiről is szeretnék emlékezetem csekély forrásai alapján beszámolni. Az előzőekben már utaltam arra, hogy az általános válság és a gyáripar rohamos fejlődése milyen helyzetbe hozta a cipészipart. A szabók és cipészek megpróbáltak szövetkezetbe tömörülni, ami tartósan csak a szabóknak sikerült. A cipészszövetkezet - nem tudom milyen okból — csak tiszavirág életet élt. A harmincas években két fontos tisztséget is betöltött apám: városi képviseleti testületi tag volt. Ebben a minőségében a város iparosságának érdekeiért szállt síkra. Probléma akkor is volt bőven, elsősorban az adókra gondolok. A képviselőtestületi üléseket megelőzően az Ipartestület vezetősége megtárgyalta a gondokat-bajokat, amelyek ezután kerültek a Hamuth János polgármester által vezetett ülés elé. A másik tisztséget ipartestületi alelnökként látta el Hajnóczky Ferenc elnök, Böröczky Lajos alelnök, és Jamnitzky Nándor jegyző társaságában. Az előző könyvben is szerepel az a fénykép, mely az Ipartestület vezetőségét ábrázolja az 1936-os jubileumi évben. Ahogy elnézem, szinte minden iparág képviselve volt a tágabb vezetőségben. Elő, demokratikus szervezet volt, ahol a legaprólékosabban megvitatták - és ha lehetett meg is oldották - az iparos társadalom gondjait. A tanoncképzésre, a betegbiztosításra, az üzletek nyitva tartására, a segéd- és mestervizsgáztatásra, szakmai továbbképzésére, továbbá - nem kis mértékben - népművelési és szórakoztató műsorok rendezésére is nagy hangsúlyt fektettek. Ez utóbbival kapcsolatban meg kell említeni a mintegy ezer kötetes könyvtárat, amelyet Rozs Ödön csizmadia mester vezetett. Az a kultúrszomj — ami az akkori iparosokat jellemezte - akkor válik érthetővé, ha meggondoljuk: ezeknek az embereknek nagyrészt csak az elemi iskola elvégzése adatott meg. Vasárnaponként a városi iskolák tanárainak önzetlen segítségével előadásokat rendeztek történelem, gazdasági és egyszerűbb jogi kérdésekről. Szórakoztató rendezvények, amatőr színjátszók is színesítették ezeket az összejöveteleket. Természetesen a csúcspontot minden évben a nagyböjtben megrendezett Iparos-bál jelentette. Most pedig ismét egy kis korrajz: a XIX. századi angol regények jutnak eszembe, amikor párhuzamot vélek felfedezni a különféle angol klubok és a számtalan pápai egyesület között. Ott is, itt is a hasonló érdeklődésű, foglalkozású emberek csoportokba szerveződtek, és megalkották a társadalmi érintkezés eme sajátos formáját. Idősebb olvasók bizonyára emlékeznek ezekre a szervezetekre amelyeket a teljesség igénye nélkül felsorolok: Katolikus Kör, Alsóvárosi- Felsővárosi Olvasókör, Polgári Kör, Legényegylet, Református és Evangélikus Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KJE), Emericana a Korvin - házban, Frontharcosok Egyesülete. Működtek ezen kívül a sportegyesületek klubhelységei (Perutz, Kinizsi, Testvériség), továbbá politikai pártok összejövetelekre alkalmas helyiségei, mint pl. a Szociáldemokrata Párt Munkásotthona, és a Keresztény Szocialista Párt a Szentilonay utcában. Ezeknek az egyesületeknek az életében a helyi iparostársadalom tagjai is részt vettek. Azt hiszem ebből a szétszórtságból fogant az ötlet, hogy iparosokat tömörítő egyesületet kell alapítani, és ezáltal még közelebb hozni egymáshoz az azonos érdekű és érdeklődésű embereket, egyúttal helyiséget biztosítva kulturális rendezvényeik számára. Ennek elindításával, szervezésével, mozgatásával apámat bízták meg. Rengeteg fáradságos munka után az iparosság támogatásával és hozzájárulásával elkészültek az Iparos Kör ma is meglévő helyiségei. Alapító elnöke is Ő lett, egészen a nagy világégést követő negyvenes évek végéig, amikor minden működő szervezetben potenciális ellenséget láttak az új rendszer vezetői. A mai iparosságra hárul a feladat, hogyaz Iparos Kör életét újra megtöltsék tartalommal, és nem csak biliárd és kártyaterem váljék belőle. Ez volt Tamás bácsi - ahogy ismerték és szólították - élete és kora. E sorok írója is, túl a hetvenen már szintén Tamás bácsi lett Ha valaki így szólít, bizony megfordulok körülnézek vajon nekem szóltak-e? Mert az igazi Tamás bácsi az apáim volt, aki életének nagy részét a közösségnek szentelte. Azt kívánom a mai iparosoknak hogy ők is érezzék a jól végzett munka feletti örömet mert csak ez kárpótol a fáradságért és küzdelemért. Tamás László KIADJA A JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: Dr. Hermann István Tipográfia: Dávid Istvánná Pápa, 2001. HU ISSN 1216-2027