Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 3-4. szám - Huszár János: Bevezető Dr. Tóth Endre ipartörténeti tanulmányához
vödör bor volt az egész. Hanem a felvétel megtörténte után jött az igazi: a mesterasztal! Ennél megjelent a városbíró harmadmagával- a céhbeli mesterek feleségestül - vagy néha- a fesztelenség okából - feleségeik nélkül! Az ebéd különböző vidékeken, különböző céheknél más- és más volt. Állt t.i. legkevesebb négy, de esetleg 20 féle ételből s esetleg még vacsora is következett - nyomban utána, újabb 4- vagy több tál ételből s minden alkalommal a vödör borok. Van céhlevél, amelyik igen szigorúan előírja, hogy a keresztényi mértékletesség az ily vendégségbe is megtartatik, ezért csak hét tál tisztességes étel kívántatik meg! Viszont az előre megszokott féle ételszám, végeredményben mit jelentett? Lássunk pl. egy négy tál ételes mesterebédet. Előírás szerint a következő volt ez: első étel tiszta borssal két kappan, vagy két nyúl pár koriccal és rizskásával. Második sült, mégpedig: egy töltött malac, egy lúd, egy kappan, négy töltött csirke, 8 font disznóhús pecsenye, 8 font tehén hús pecsenye és egy nyúlnak a hátsó része. Harmadik káposztás hús, negyedik tejben főtt rizskása, s befejezésül gyümölcs - s természetesen bor. A veszprémi tímárok nem szabták meg ilyen pontosan az ebédet, csak általában mondták ki, hogy a mesterebéd álljon tehénhúsból, őzhúsból, borjú- és bárányhúsból, nyúlhúsból és sült malachúsból, ludakból, kappanokból pulykákból, s elegendő borból. S arra muzsikások is legyenek. - Mustrának talán elég ennyi! De nemcsak mesteravatásnál lakomáztak így, hanem céhmester választásnál, negyedévi gyűléseknél, Umapi körmenet után, a céh védszentjeinek ünnepén, újévkor, új mesternek a városba érkezésekor stb. - Mária Terézia vetett véget ezeknek a vendégeskedéseknek, megtiltva még a mesterasztal vendégeskedést is. De a mesterség folytatása mellett kellett valami szórakozásnak is lenni. Eddig az evés- ivás volt a szórakozás. Ezután mással kellett pótolni ezt. Tehát jön a vallási dolgokban való intenzív részvétel. A céhek testületileg jelentek meg zászlók alatt, koszorús fejjel a mesterek, bokrétás süveggel a legények a körmeneteken. Több ízben misét mondattak, s azon a mesterek feleségestül és a legények is - büntetés terhe mellett tartoztak megjelenni. S mindez természetesen csak a kerete a céhek életének, amelyet igazi tartalommal a munka töltött meg. Pápán egészen 1849-ig folyt igazi intenzív iparos élet, pedig az ellenreformáció megindulása idején 1660-ban elűztek innen vagy 600 református iparost. - A 18. sz. elején a még itt maradt prot. iparosok nem lehettek tagjai a céheknek. Az adatok eléggé meggyőznek bennünket arról, hogy 49 után történő abszolutizmus ideje alatt Pápán az ipar szinte egy csapásra meglanyhult, egyes iparágak elsorvadnak vagy teljesen megsemmisülnek. Egy fél évszázad alatt a 120 csapóból a 80 irhás mesterből és 450 legénységből stb. egy sincs többé. A 19. sz. elején Pápán ipart űző 21 szűrszabóból 2 mester, a 23 takácsból 3 maradt. 10 posztócsináló mester 80 segéddel dolgozott 1849 előtt, ezekből egy sem maradt a század végére. A századfordulón összevéve van Pápán mintegy 300 mesterember, kb. 500 segéd, s 1500 inas! De már nem céhekben. Nem volt értelme a céhek fenntartásának akkor, amidőn egy-egy iparágban alig néhány, vagy csak egy mester volt. 1872-ben ipartársulat, 1884-ben ipartestület váltja fel az addigi céhrendszert. Az is tény, hogy a századforduló idején vannak itt gyárak is, éspedig pálinkafőző, ecetgyár mellett a pipagyár, mely évenként több mint 1 millió db. pipát állít elő, s az itt készült pipákat vitték Amerikába, Olasz és Lengyelországba is. Volt még szódagyár, cementgyár, dohánygyár, s 1901-től a tarkán szövő textilüzem, a Perucz-gyár. A céhek tisztségviselőiről még annyit, hogy ők voltak a város igényes vezetői. Bírák, esküdtek, tanácstagok belőlük kerültek ki. A történetkutató krónikás feladata itt véget ér. Az utolsó néhány évtized ipari élete s a jelen helyzet vizsgálása még nem a történész feladata. Azt is jó lenne pedig megvizsgálni. De ezt csak az teheti meg, aki benne él ebben a munkában évtizedek óta, aki lát és értékelhet mindent s levonhatja a tanulságokat is. KIADJA A JÓKAI MÓR VÁROSI KÖNYVTÁR Felelős kiadó: Dr. Hermann István Tipográfia: Dávid Istvánná 300 Pápa, 2001. HU ISSN 1216-2027
