Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

Ebben a tanévben a Tanítónőképző vezető­ségét már egyszerűbb volt meggyőzni arról, hogy a lányokat a tánctanfolyamokra engedjék el. A volt zárda képzős részlegének igazgatója Bulla Andor lett. Sokszor nevetséges és bekép­zelt magatartása ellenére meg kell hagyni, hogy azért igyekezett elfogadható és emberséges ha­tározatokat hozni. Mint négy gyermek apja. maga is jónak látta, hogy fiúk és lányok között nagyobb legyen a közeledés. Fiú- és lánykörökből aztán örömmel mentek a tánciskolába. A közeledés örömeit vagy fájdalmait utána megvitatták. Magyarországon a vallásüldözés nagy és sokszor véres folyamata egyre hevesebb ütem­ben tombolt. Mivel a katolikus egyház feje minden álnokság és elnyomás ellen felemelte szavát, a főellenséget benne látták. Mindszenty bíboros ellen olyan sajtó- és egyéb hadjáratot indítottak, hogy még a semleges erők is észre­vették. ki mellé kell állniuk. A nagy tömeg még sem mert, meg nem is tudott fellázadni. Minden ellenállást csírájában elfojtottak. Ennyi ember még soha nem volt bezárva. Pedig ez még csak a kezdet volt. 1948. december 27-én az ávósok Mindszenty bíborost, esztergomi székhelyén letartóztatták és a pesti Andrássy út 60-ba vitték. Az államvé­delmi gonosztevők központja akkor ott volt. Hat hét alatt egy furcsa és alattomos kirakatpert készítettek elő. Akkoriban csak azt hallottuk, amit a kommunisták akartak, hogy halljunk. Most már mindenki tudja, milyen módszereket használtak, hogyan igyekeztek a legjellemesebb magyar főpásztort térdre kényszeríteni. A rádió a Mindszenty pert közvetlenül sugá­rozta. Magyarországon akkor még nem létezett televízió. Néhány növendéknek az adás követé­sét megengedték. így nekem is. A kérdés főleg az volt. hogy Mindszentit halálra merik-e ítélni? Ezt a kommunisták szívesen megtették volna, de azért attól is tartottak, hogy a nép fellázad­hat. Egy másik meggondolás meg az volt. ha a bíborost halálra ítélik, akkor az ellentábornak van egy vártanúja. És vértanúknak mindig nagy táboruk van. Az ítélet így lett életfogytiglan. A pápai Állami Tanítóképző tanári kara és növendékei az ún. díszteremben gyűltek össze. Azok a katolikus vezető diákok, akik a Mária- kongregáció emberei voltak, időben megtudták, hogy mi van készülőben és egyszerűen elma­radtak a gyűlésről. Utólag hallottam, hogy en­gem is akartak figyelmeztetni, de nem találtak. A díszterem ajtaja becsukódott. I la nem csalódom, 1949. február 8. volt. de 9-e is lehe­tett. A tanárok az első sorban ültek. A növendé­kek a többi helyet foglalták cl. Néhány csahos diák a negyedik évfolyamból előre jött. Ebben az osztályban már ekkor is volt számos megalkuvó, kommunista toprongy. Ne­vükre már nem emlékszem (talán jobb is). Egyik közülük elővett egy papírt és az egybe­gyűltekhez a következő szózatot intézte. A szö­vegre még úgy emlékszem, mintha tegnap tör­tént volna. — Mivel előre láthattuk, hogy a dolgok így fognak alakulni, előkészítettünk táviratot, melyet most a kormánynak fogunk továbbítani. A távirat szövege így hangzott: ..A pápai állami líceum és tanítóképző tanárai és tanulói örömmel iidvözlik a kormányt abból az alkalomból, hogy Mindszentyt elítélték." Az aránylag rövid szöveg után nagy hallga­tás következett. Szememmel Mágiáit. Ráczot, Konczot kerestem. Nem találtam őket. Hát ha senki nem mer vagy tud reagálni, akkor nekem kell. Egyáltalán nem örültem, hogy most tilta­kozni fogok, fontosnak meg valóban nem érez­tem magamat, csak meg voltam győződve, hogy ezt a kötelességem. Felálltam. Tanárok, növendékek mind rám néztek és bámulva tehették fel a kérdést, hogy mit is akarhatok. Nagyon röviden, de igen érthetően a következőt mondtam: — Ennek az intézetnek én is tagja vagyok és én nem üdvözlöm a kormányt abból az alkalom­ból. hogy Mindszenty bíborost elítélték. Szavaimnak hihetetlen hatása volt. Életemben ilyen csendet még nem éltem át. A kommunizmus sztálini korában ilyen módon nyilatkozni életve­szélyes volt. A csendet vágni lehetett volna. A hallgatás temetői csendjét végül Kiteli Zoltán törte meg. Felállt e vagy ülve fordult a növendékek felé. már képtelen lennék meg­mondani. A következő javaslatot tette: — Aki Agotha nézetével azonosítja magát, az tegye fel a kezét. Tanárok, diákok nagy érdeklődéssel, de talán gyengeségük tudatában is. szorongva lesték, ki mer reagálni? Ha nem csalódom nyolc diák (a 200-ból) emelte fel a kezét. Köztük Simon Laci is. Már 288

Next

/
Thumbnails
Contents