Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

A mi osztályunkban testtant tanított. Valamit ehhez is értett. Személyes kapcsolatot senkivel nem keresett. Fejeink felett valahogy elnézett. Nevünket sem ismerte kívülről.

Erről a Nagy Sándorról, a volt komáromi igazgatóról mindenki tudta, hogy a kommunista párt tagja. Már csak ezért is óvatosan viselkedtünk vele szemben. Aztán az is kérdés, hogy ez a Nagy Sándor meggyőződéses kommunista volt e, vagy csak megjátszotta magát. Tudomásom szerint sem a tanári karban, sem a növendékek körében senkinek kellemetlenséget nem okozott.

Egyik legbeképzeltebb tanárunk már évek óta a képzőben tanított. Mi csak másodikban kaptuk egy rövid időre, még Nagy Sándor előtt testtan tanárnak,. Bulla Andornak hívták. Igen jól tanított, de bennünket nagyon lekezelt. Valójában közgazdász volt. A diákokat lenézte. Ha valakire megharagudott és meg akarta büntetni, azt a szadista módszert alkalmazta, hogy addig feleltette, míg sikerült beszedetni.

Bulla Andor szintén nagy magyarnak képzelte magát. Jó katolikus is volt és dr. Csertő Antallal jól megértették egymást. Egy alkalommal az utcán megállított és a maga gúnyos módján egy beszélgetést kezdett velem. Valahogy így:

— Maga is azt gondolja, hogy az amerikaiak majd idejönnek és a nyomorból kisegítik?- Ezt én nem gondolom. De ha így lenne, annak a tanár úr is örülne — válaszoltam teljes nyíltsággal, hiszen tudtam róla, hogy csak megjátssza magát.

— Aztán szeretne az országból kiszökni, ugye? — folytatta.

— Ha módom lenne rá, igen. De nincs.

— Aztán mit tudna külföldön csinálni?

— Azt hiszem többet, mint itthon.

— Maguk álmodozók — fejezte be a mon- dókáját.

Egyszer ez a Bulla Andor rám és még három osztálytársamra nagyon megharagudott. Fogalmam sincs, hogy mit csináltunk, de biztosak lehettünk, hogy az óráján beszedet bennünket. De erre egyszerűen nem kerülhetett sor. Az történt, hogy a város főterén, mikor az ételhordóval mentem Hörcsöki atya vacsoráját vinni, egy szovjet tehergépkocsi elütött. Egy bencés diák volt velem. O még kiáltott is:

— Tibi. vigyázz!

Mélyen elgondolkodhattam, mert én semmit nem vettem észre. Az orosz autó fellökött. Arccal a földre estem. Egyik fogamból egy darab letörött. Az ételhordó a kezemből kirepült. Hörcsöki atya aznap este vacsora nélkül maradt.

Az arcom vérzett és mindenki, aki látott, megijedt tőlem. Néhány napig lázas beteg voltam. Az iskolaorvos, dr. Kőibe Lajos megvizsgált és ,.macskakaparás"-ról beszélt. A kedvesnővérek betegségem alatt többször is meglátogattak, és ajándékokkal halmoztak el.

Utólag meg kellett vallanom, hogy nem a szovjet kocsivezető volt a hibás, hanem én. Mégis mindenki az orosz katonát hibáztatta. Pedig ő csak egy szabálytalanságot követett el. Nem állt meg, hanem tovább robogott.

Fraknói Vilmos Székesfehérvárra került a főigazgatósághoz. Azt hitte ez az előléptetés végleges is marad. Két évvel később, az iskola- szervezés teljes (kommunista) reformja után megint a pápai képző német tanára volt.

Két éves távolléte alatt többen igyekeztek helyettesíteni. Először Biczók Ferenc jeleskedett kevés sikerrel. Aztán Tölgyes neje próbálta igen rövid ideig a német órákat adni. O is tapasztalta, hogy ez nem is olyan egyszerű.

Akkor kaptuk Mészáros Évát. egy 24 éves fiatal német szakos, csinos leányt. O a tárgyát ugyan kiválóan ismerte és oktatni is jól tudott, de nő létére sok baja volt a diákokkal. Abban az időben egy női tanerő a fiúiskolában nem volt olyan magától értendő. Óráit rendszeresen zavartuk. Utólag nézve ez persze bárdolatlan volt, de akkor azt hittük, hogy így kell viselkednünk.

Néhány hét vagy hónap után Andó .József lett végleges német tanárunk. Ó a polgári iskolából jött és igen büszke volt, hogy a képzőben taníthat. Jól és célszerűen tanított. A diákokhoz csaknem baráti kapcsolatot alakított ki. Néha még vitatkozni is leállt velünk. Főleg az akkori negyedévesek voltak hevesek. Egyszer a folyosón hallottam őket Andóval feleselni:

— Minek kell nekünk németül tanulni? — kérdezték.

— Ha esetleg általános iskolában fognak tanítani, akkor németet is kell tanítaniuk — felelte Andó.

— Akkor sincs szükségünk a németre.

— Pedig egy idegen nyelv tudása hozzátartozik a műveltséghez.

— Nekünk — mondta Simon Laci — a lényeges tárgyakat kell tanulni.

282