Lapok Pápa Történetéből, 2001

2001 / 2. szám - Ágotha Tivadar: Három állomás

vagy régi könyvekből tanultunk vagy abból, amit a/ órán feljegyeztünk. Amúgy a történelemkönyveket igyekeztek leggyorsabban megújítani. De még erre is várni kellett.

Pali bácsi az órát feleltetéssel kezdte. A diákot mindig megkérdezte:

— Miből készült, könyvből vagy jegyzetből?

A csehekre (talán joggal) mérhetetlenül haragudott. Ha az órát akartuk húzni vagy az anyagtól el akartunk térni, elég volt ha valaki felszólalt:

— De tanár úr .a csehek.

Pali bácsiból csak úgy áradt a csehek (nem mindig tárgyilagos) szidása és becsmérlése.

Galló Pálnak is meg voltak a kedvencei, meg azok is. akiket egyszerűen nem tudott kiállni. A diák nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy harmadikos volt. Pali bácsi ott magyart tanított. A tanulót nevezzük Várkonyinak. Galló Pál dolgozatjavítás után hozza ám a fűzeteket. Még le sem ül. már kezdi a növendékeket szidni:

— A dolgozatok nagyon gyengék voltak. Ismét Várkonvi volt a legrosszabb.

— Tanár úr — pattant fel Várkonyi a helyéről — én nem is írtam dolgozatot.

— Az más — hallgatott el most már Pali bácsi is.

Ez a Galló Pál furcsa magatartása ellenére igen derék ember volt. Az önképzőkör vezetője is ö volt. Ennek az ifjúsági egyesületnek minden növendék tagja volt. Ha jói emlékszem havonta egyszer volt összejövetel. Ezeken a gyűléseken amúgy a fegyelem lazább volt. Egyszer Pali bácsi oda is súgta a hozzá legközelebb álló diáknak:

— Az önképzőkör ma nagyon komolytalan.

Ritkán fordult elő. de egyszer Pali bácsi

óráján is annyira morgó hangulatban voltunk, hogy felháborodva fakadt ki:

— Mit gondolnak maguk? Mikor katonatiszt voltam, nem ilyen taknvosokat fegyelmeztem.

Erről a derék emberről sok olyat is meséltek, ami valószínűleg nem, vagy csak félig volt igaz. Egv szer valaki így utánozta:

— Mert a mohácsi vész. 1500-ban vagy ekörül volt. vegyék tudomásul.

Megint máskor a következő nevezetes mondást telték a szájába:

— Ennek a kornak három igen híres művé- ->ze volt: Rafaello. Leonardo da Vinci és a harmadik (neve nem jutott eszébe) az nem is volt olvan fontos, még rajzolni sem tudott.

Idők folyamán Pali bácsi igazgatóhelyettes lett. Nem tudom, hogy ennek milyen gyakorlati jelentősége volt. Többen igazgató úrnak szólították, ami látszólag tetszett neki.

Buday Lajos rajzot és művészettörténelmet tanított. A rajzot soha nem szerettem, a müvé- szettörténelmet annál jobban. Buday ezen a téren néha melléfogott, de amúgy jól tanított. O igazi művész volt.

Amit viszont soha nem tudtam megkedvelni, az a kézimunka volt. Már azt sem tudom, hogy ezt a tárgyat ki tanította. Mikor agyagból kellett valamit kigyúrni, az még ment, de faragni egyáltalán nem tudtam. Malomvári Miklós vagy mások mindig kisegítettek, amit a tanár soha nem vett észre (vagy talán nem is akart észrevenni).

Tornára elsős koromban Koltay tanított. Később a főiskolára került. Kiváló szakember volt, de nagyon szeretett pofozkodni. Egyszer ki is jelentette, aki ebbe nem egyezik bele. az jelentkezzék. Hát ki merte akkor ezt megtenni?

Az állandó tornatanár valójában Tölgyes László volt. Koltay távozása után minden osztályban ő tanított. Egy időben a bentlakók intézője is volt. Ez a Tölgyes kemény, de furcsa ember is volt. A pécsi hadapródiskolába járt. Azt mesélték róla. hogy a szovjet harctéren nagy hidegvérrel nyírta ki az ellenséget. Ezt akkor csak suttogni lehetett. Hihetetlen fegyelmet tartott.

A képzőben az volt a szokás, hogy az alacsonyabb osztályok növendékei a felsőbb tagozat diákjainak (és természetesen a tanároknak) előre köszöntek. Ha valakiről megtudták, hogy a köszönést tudatosan megtagadta, azt Tölgyes vette kezelésbe. Az iskola udvarán volt néhány faoszlop. A bűnösnek azok mellett kellett ellépkednie és az oszlopoknak hangosan köszönnie.

Tölgyest (a háta mögött) Tödnek hívták meg Téglafejűnek. A tornaórákat ugyan nem szerettem. de én erre a tornatanárra soha nem tudtam haragudni. Talán 37 éves lehetett, mikor egy 21 éves csinos nőt vett feleségül. Óráin a gyakorlatokat mindig maga csinálta előre és nem csak magyarázkodott. Egyszer valami figurája nem sikerült. Mire én nagy hangon hirdettem:

— Öregszünk tanár úr!

— Öregszik a halál — volt a válasza. Meg sem sértődött.

Ez a Tölgyes valóban sokáig élt. Azt hiszem 87 éves korában halt meg.

270