Lapok Pápa Történetéből, 2001
2001 / 1. szám - Adatok a két világháború közti pápai huszárok életéből
Gyökeres változás következett be 1930- ban. mikor a zsoldos huszárok többségét szélnek eresztették. Helyüket a kaszárnyában sorozott fiatalok, főként falusi legények, újoncok foglalták el. Ezt igazolja egyik 1908-ban született mencshelyi férfi. Bertalan Gyula emlékezése. O másfél évtizedet töltött a pápai huszárok között, akiket 1938-ban Munkácsra majd Nagyváradra helyeztek. „Huszonegy éves koromig otthon dolgoztam apám gazdaságában. Mikor besoroztak, a huszárokhoz jelentkeztem. Mi voltunk az első sorozottak. Az előttünk szolgálatot teljesítők toborzott zsoldos katonák voltak. A mi számunkra a katonai idő öt hónap volt. 1929-ben soroztak bennünket, a bevonulásra 1930. január 20-án került sor. A leszerelés pedig június 20-án volt.2 A rövid szolgálati idő kemény kiképzéssel telt el. A délelőtt minden órájában akadt dolga a pápai huszárnak. A legtöbb tennivaló a ló gondozásával és etetésével kapcsolatos munkákból adódott. A nap jelentős részét az istállóban töltötték. Milyen volt ekkor a honvédhuszár egy napja? A foglalkozás minden reggel lovaglással kezdődött. Ez egy órát vett igénybe. Előtte lóápolás volt, etetés, itatás, tisztogatás. A lovaglás után ismét lóápolás következett, le kellett csutakolni a lovakat, le kellett a szőrüket kefélni. Lóápolás közben az ott levő tiszthelyettes vagy szakaszvezető szervezési kérdéseket tanított. Megismertette a szervezetet, a parancsnokságot a legfelsőbb hadúrtól lefele. Volt. amikor elméleti lökiképzést tartottak. A katona csutakolta a lovat vagy kefélte, közben az előadó parancsnok kérdésére természetesen válaszolnia kellett. Utána a szakasznak többi része, tisztesek, öreg huszárok nyergelték a ' Bertalan Gyula a második majd a harmadik honvéd huszárezred egykori tiszthelyettese Pápa, Somlai út. Emlékezése hangszalagon a szerző birtokában. pótlovakat, a remondákat, s akkor azoknak az idomítása folytatódott. Utána vagy gyalogkiképzés volt vagy lőkiképzés. A háromszögeléshez, egyenként hívták az újoncokat. Tehát tulajdonképpen minden perc ki volt használva. Az volt az elv, hogy annak a katonának ne legyen semmi ideje arra. hogy tétlenkedjék. Minden órája reggel öttől este kilencig ki volt töltve.'" „Mielőtt sor került a lovaglás gyakorlására, a huszárok az istállóban a lovak kantárszárát fogva várták a parancsot. Az indulásra a vezényszó így hangzott:- Vigyázz! Kész! Indulás! Aki elsőként kiugrott, az került az élre. s ez előnyt jelentett. Mögötte besoroltak a többiek. így vonultak ki a lovakat vezetve a lovardába, ahol kört alkottak. Mikor a megfelelő nagyságú kör kialakult, következett az újabb vezényszó:- Lóra! Ezután lépésben lovagoltak körbe, miközben a kiképzők a testtartást, lábtartást, s a nyeregben való ülést tanították, oktatták. Erre szükség is volt, mert a helytelen tartás, ülés feltörést okozhatott. Ezt az első időben szinte természetesnek tekintették. Egyeseknél súlyosabb, másoknál enyhébb formában jelentkezett. Az első hetekben többen voltak, akik a feltörésektől alig tudtak menni, később javult a helyzet. Ez orvosi beavatkozást szinte soha nem igényelt. Aki mégis úgy vélte, hogy kezelésre szorul, azzal az ápoló, a szanitéc foglalkozott a gyengélkedő szobában nem éppen gyengéden. Természetesen gyakorolták az ügetést és vágtát is a lovardában. Ezeknek is megvolt a maguk fortélya, ezt is meg kellett ismerni.“3 4 A lovaglás befejeztével lóról szálltak a huszárok s a lovakat kantárszáron fogva visszavezették az istállóba a kivonulás 3 Lásd 2.Bertalan Gyula tiszthelyettes 4 Kiss károly a harmadik huszárezred egykori szakaszvezetője. Pápa, Kazinczy u. 6. Emlékezése hangszalagon a szerző birtokában. 266
