Lapok Pápa Történetéből, 2000
2000 / 4. szám - Dr. Ürmös László: Jogakadémia Pápán és Adalékok Pápay Sámuel életrajzához
és tanács igazgatta, amely utóbbi halálos ítéletet is hozhatott. Polgárai birtokokat is szerezhettek. Törekvésük már arra irányult, hogy elérjék a szabad királyi városi jogot. A török hódoltság idején a vár a végvárak vonalába került. Felépítmény vonatkozásában kiemelkedő tény volt, hogy a város főesperesi székhely volt, s volt városi-plébániai iskolája. A ferences-rendnek a XV. századtól kolostora, majd iskolája, továbbá kórháza is volt, amelyben első között alakult meg a sebgyógyítók céhe. így azután könnyen hihető, hogy Pápáról 28 hallgató volt például a bécsi egyetemen. További érdekes adata, hogy 1534-1711 közötti időben a pápai kollégiumnak 36 rektora közül 29 tanult külföldi egyetemen is. A pápai kollégium a plébániai iskolából fejlődött, s eleinte lutheránus volt, s 1560 után kezdett az iskola Kálvin követőjévé válni. Az iskola rendszere: a 6 osztályú középiskola első osztályai között a határ elmosódott, általában a kis helyeken 2-3 éven át csak írást olvasást és hittant tanítottak. Nagyobb helyeken azután kezdődött a grammatikai oktatás deklinista conjugista, poétikai és logikai osztályokkal. Ezek feleltek meg a későbbi idők általános iskolája felső tagozatának, s a gimnáziumnak. Ezeken épült a főiskolai oktatás. Az iskola élén a rektor állt, segítségére voltak az ún. köztanítók (praeceptorok). Oktatás főként magyarázatokra volt alapozva, amit szigorúan visszakérdeztek. Ez gyakran pl. filozófiából vita vagy szónoki gyakorlatok keretében történt. Ennek szereplői voltak: az előadó (respondens), bíráló (opponens). Ha valamelyik távolmaradt, 15, illetve 6 dénár volt a büntetés, amit a közpénztárba kellett befizetnie. Egyébként „mindenki latinul beszéljen!” hangzott az iskolai törvény, „mert így lehet a latin ékesszólást elsajátítani.” Aki a tilalmat megszegte, naponként egy dénár büntetést fizetett, később a napi kenyéradagját vonták meg, vagy éjjeli őrségre állították ki. Pápán, már 1558-ban fennállott a diákok önkormányzati szervezete: a coétus. Vezetője a senior, akinek az ellenőr (contrasciba), valamint a sáfár (okunemus) volt segítségére. Ezeket a rektor jelenlétében a coétus választotta, s ez hozta meg az iskola törvényeit is. A szegény diákok takarították a tantermeket, lakószobákat, folyosót, fütöttek stb. A diákok egy része sorkoszton volt, a város más és más családjánál kapott ebédet. Később az V. és VI. osztály diákjai, s a teológusok karácsonykor és húsvétkor kimentek a falvakba prédikálni, s ott gyűjtöttek a coétus javára. (Ez volt a legáció.) A coétus pénztárába összejött pénzt havonta a tagok között szétosztották (ez volt a „kis pénzecske”). Mindezeket azért kellett a jogakadémia történelmének vázolásával kapcsolatosan elmondani, mert a jogakadémiai hallgatókra is hatottak a korábbi nemzedékek életszokásai, hagyományai, s mintegy megalapozták a tanulmányokhoz a komoly hozzáállást, de az iskolai törvények szerinti fegyelmezett magatartást is. Tiltották, hogy valaki is az iskola bizalmas ügyeit kibeszélje, vagy elöljáróikat kritikával illesse, hogy a diákok egymást csúfolják, rágalmazzák. Többek között tilos volt minden, diákhoz nem méltó beszéd, káromkodás, szerencsejáték, ...s ha valakit meghívtak a városba, esti 8 órára vissza kellett térnie a collégiumba. Figyelemmel kísérték a diákok iskolán kívüli életét, s a diákszállások bérbeadóival a kapcsolatot tartották. Az ellenreformáció idején a pápai kollégium Adásztevel községbe volt „száműzve”. 1783-ban visszakerült Pápára, a 60-70 diákkal együtt. Az ezt követő időkben alig néhány évtizeden belül megérett a jogakadémia kialakulásának gondolata, s mindaddig társadalmi szükségletet elégített ki, amíg az egyetemi oktatás széles körben nem tudta biztosítani a jogászképzést. A feladatát anyagi és egyéb nehézségek ellenére is teljesítő pápai kollégium jogakadémiája, s magas felkészültségű jogtanárai szintén hozzájárultak a város fejlődéséhez, ami kiérdemelte, hogy „Dunántúl Athénjének” nevezzék. Mindez kifejezésre is jutott, amikor 1981-ben a pápai kollégium fennállása 450 éves jubileumát ünnepelte az ország. dr. Ürmös László ny. bíró Pápay Sámuel (1770-1827) irodalmár, tanár, vármegyei táblabíró és „uradalmi fiskális” 1770-ben született Felsőőrsön. Az apja iskolamester volt, s ez döntően befolyásolta a sorsát is. Mert már otthon megtanulta, hogy hogyan kell tanulnia, hogy tudjon, hogyan kell a világot helyesen szemlélnie, s gondolkodnia, hogy majdan ő is taníthasson. így lett olyanná, akiről halálának 150. évfordulóján Keresztury Dezső költő „Pápay Sámuel emlékére” így írt versében: „ ... de mostanában / újra 226
