Lapok Pápa Történetéből, 2000
2000 / 4. szám - Dr. Ürmös László: Jogakadémia Pápán és Adalékok Pápay Sámuel életrajzához
EMLÉKEINK—HAGYOMÁNYAINK Lapunk eddig is helyt adott a magyar jogi hagyományok ismertetésének, s több ízben megemlékezett olyan kiváló jogászokról, akik jelentős szerepet töltöttek be a magyar munkásmozgalomban. A jövőben, a múltra való visszaemlékezést rendszeressé kívánjuk tenni, s az e célra kialakított új rovatban tisztelgünk azok emléke előtt, akik hozzájárultak a magyar jog fejlődéséhez, a demokratikus gondolkodás- mód erősítéséhez. Jelenlegi számunkban a jogi oktatás egyik hazai előfutáráról, a pápai jogakadémiáról emlékezünk meg. Jogakadémia Pápán A jogi oktatással kapcsolatosan Coménius Amos 1650-ben Sárospatakon mondott beköszöntő beszédében megállapította, „A magyar tanintézetek legfőbb hibáinak egyike az, hogy némely felsőbb fakultások, így az orvosi és a jogi teljesen hiányoznak.” Hasonlóan Huszti András, a protestánsok első jogtanára 1731-ben azt írta hazánk oktatásügyéről, hogy a jogi tudományok száműzve voltak annyi századokon a magyar nép közül. Apáczai Csere János a fejérvári beköszöntő beszédében hirdette annak az elengedhetetlen szükségességét, hogy a hittan mellett gondot fordítsanak a jogtudományok tanítására is. Nálunk is megérett tehát a jogi oktatás kiterjesztésének a kérdése a 18. században, így többek között Pápán is, ahol 1531-től főiskola állott fenn. Hogy ez hogyan történt, s a Pápai Jogakadémia hogyan működött, 1896-ban már készült egy munka Kis Ernő tollából. És megjelent az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtörténeti Tanszékének kiadványsorozatában; Jogtörténeti értekezések című 14. sz. kötetben Szabó György tudományos munkatársnak egy tanulmánya 1986-ban; „Jogi oktatás Pápán, a Református Jogakadémia története 1832-1885”. Ez utóbbi tanulmány ismertetése során érdemes a címbeli témát kifejteni. S ott, ahol valami lényeges a- dattal ezt ki kell egészíteni, azt széljegyzetként meg lehet tenni. A kezdettől a jogi tanszék felállításáig (1832) és annak első megszűnéséig (1853) A református egyház számára előfeltétel volt a világi patronusok támogatásának biztosítása. A főúri réteg rekatolizálásával a patronálási feladat zömmel a középbirtokosságra és a polgárságra hárult. Ezek a rétegek előszeretettel léptek jogi pályára, ahol mindenki előtt kiváló lehetőségek nyíltak az önérvényesítésre. A református egyháznak érdeke volt, hogy saját főiskoláiban képezzen jogban jártas embereket, s főiskoláin a 18. századtól a teológiai tudományok mellett helyet kapott a jogi oktatás is. Ez azonban kezdetben nem járt együtt a jogi tanszékek felállításával. A református főiskolákon az önálló jogi oktatás tényleges megszervezésére csak 1793-ban kerülhetett sor, először Sárospatakon. A 19. században azután sorra alakultak meg a jogi tanszékek, Debrecenben 1800, Kecskeméten 1831, Pápán 1832, és Máramarosszigeten 1836-ban. A 19. század első felében kb. 15 000 lakost számláló Pápa — kollégiuma révén Dunántúl „Athénjeként” vált ismertté, 1832-ben jogi tanszéket hozott létre, s így 3 akadémiai tanszékkel — teológiai, bölcsészeti sjogi — működött. Az iskolarendszer sajátos felépítéséből adódóan a jogászok teológiai és filozófiai képzést is kaptak, a lelkész jelöltek pedig jogi disciplinákat is tanultak. Hogy ezt megelőzően is volt már jogi oktatás a pápai főiskolán, az első írott bizonyíték az 1790-es évek közepétől áll rendelkezésre, amikor Mándi Márton István professzor a harmadik év első félévében természetjogot, nemzetközijogot és közjogot tanított latin nyelven. Az 1832. augusztus 17. és 18-i iskolai tanácsülés felállította az Auditorium Juridicum-ot; I. Semestre primum; Historia Juris, Juris Privati, pars prior, Jus Montanisticum. II. Semestre secundum; Jus privati, pars posterior, Jus Criminale, Stylus Curiális Latinus et Hun- garicus, Jus Cambio Mercantile, Politica. Az Auditorium Juridicum képzési ideje 1 év, s első tanára Zádor Stettner György volt. A jogi tanfolyam hallgatóinak száma különvéve nem ismeretes. A harmadéves bölcsészek is heti 3 órában tanultak közjogot. 1848 előtti iskolai jegyzőkönyvekben szinte semmi sem szerepel külön a jogászokra vonatkozóan. A joghallgatók részére gyakran írtak ki pályatételeket. Az eredményes munkákat különféle hagyatékok évi kamataiból jutalmazták. A legjelentősebb ilyen hagyaték; Deáky Gedeon esperes 3000 forint összegű alapítványa. A pályázatok témáját a tanári gyűlések alkalmával határozták el. Stettner Zádor jogtanár 1848. augusztustól magyarul tartotta előadásait. Az egy rendes jogtanár mellett segéderők is tanítottak. Bocsor István professzor a történeti és jogtörténeti tárgyakat, Tarczy Lajos az 222
