Lapok Pápa Történetéből, 1999

1999 / 4. szám - Dr. Szathmáry Lajos (1903-1994)

választ adott. Volt is ilyen hallgatója a pápai teológiának. Az ún. zsidó-kérdés egyébként a Kollégiumban csupán dr. Sza­badi Béla tanárral kapcsolatban került volna elő, ha a testület és a fenntartó humánus eljárással mindaddig nem fedezte volna a kollégát, míg az végül a budapesti református gimná­ziumban, annak nagyobb tömegében nem talált menedéket. Az iskola ezideji szellemére egyébként az akadémiai pályatételek is jellemzőek voltak. Néhány példa: Pedagógiai gondolatok Németh László müveiben A nyolcosztályos népiskola A szövetkezeti gondolat Reményik. a nemzetnevelő /Ilyen tétel is akadt/ Marxizmus és vallás Az orosz nép és a vallás Már az első világháború előtt is működött a Kollégiumban Munkásgimnázium. Ezt a hagyományt most az ekkoriban divatossá vált népfőiskolák formájában felújítottuk. 1942-ben nyílt meg a Kollégium népfőiskolájának új tanfolyama szer­vezésemben. Trócsányi Dezső professzor védnöksége alatt. Két tagozata volt: 1./ parasztitjúság részére kéthetes bentla­kásos szemeszter. 2./ a városi közönség részére hetenként egyszeri, összesen nyolc előadásból álló előadássorozat. Az Értesítő 1941-42 évi beszámolójában ez olvasható: „A tanfolyam plakátjain ezt hirdettük: tájékozódás a mai világ- helyzetben és a magyarság kérdéseiben. Nem ismereteket nyújtottunk, hanem műveltséget terjesztettünk. Hallgatóinkat gondolkodóba akartuk ejteni és kíváncsivá akartuk tenni: miféle és milyen arányú erők mérkőznek ma a világban." Országos jelentőségű eladóink Veres Péter és Somogyi Imre voltak, akik az intenzívebb gazdálkodás módszereiről világo­sították fel a parasztitjakat és a velük együtthallgató diákokat, valamint a népi öntudatot ébresztették. / 1943-ban egy Né­metországról szóló előadásomért a helybeli nyilas párt felje­lentett. Rab István bölcs tanácsára igyekeztem eltűnni Pápá­ról. Fáy István főgondnok és Zsindely Ferenc fedezett, utóbbi meghívott a Győrffy Kollégium vezetésére, míg végre be­hívtak katonának, s megmenekültem a további vegzációktól./ Mintánkra Bata Károly diákunk is szervezett a falujában népfőiskolái tanfolyamot /Győrszemere/, jómagam pedig Celldömölkre is átjártam az ottani evangélikus leány népfőiskola vendégelőadójaként. Petőfi és Jókai pápai diákoskodásának emléke, ennek ápolása ebben az időben is követte a hagyományokat. Pápai diáksá­guk 100-éves jubileuma alkalmával én tartottam az ünnepi előadást a diákság és a meghívottak előtt. Ennek az előadás­nak az anyagát néhány nap múlva a Magyar Rádió is sugá­rozta. Ugyancsak közvetítette a rádió egy pápai hangulatkép keretében Szabó Sándor és Szathmáry Lajosné kamarazené­jét. A legjelentősebb rádióközvetítés azonban 1943-ban történt, mikoris az én forgatókönyvem alapján egyórás műsor kereté­ben mutattuk be főiskolánk múltját és jelenét az ország kö­zönségének ..Séta az ősi Kollégium falai között" címen. Az Akadémiáról Pongrácz József professzor számolt be. a gim­názium munkájáról Rab István igazgató adott interjút, az ifjúság életéről a Képzőtársaság elnöke adott áttekintést, a zenei számokat Szabó Sándor tanár úr hegedűjátéka és ének­kara szolgáltatta. A VKM által 1941-ben megindított országos tehetségmentés iskolánkban is folyt. A tehetségmentő alap növelését iskolánk azzal is fokozta, hogy beiratkozáskor minden tanuló 2.50 pengőt, a javítóvizsgások 25 pengőt, az ismétlők pedig 50 pengőt fizettek be erre a célra. Napjaink nem egy országos jelentőségű embere ez alap segítségével végezte el a középis­kolát. A népi gondolat felerősödésével Benedek Sándor professzor szervezésében ún. faluszeminárium indult a teológián, még­pedig a falu népének szociális, kulturális és lelki életének megismerése céljából. Az akadémiai hallgatók főként a Ba­kony és környéke falvak látogatták, egyben pedig kulturális programot is bonyolítottak le, hogy beletanuljanak a nép leendő helyi vezetőinek szerepébe. Ebben az időben a telepítés gondolata is foglalkoztatta az illetékeseket. Színmagyar földnélkülieket telepítettek át a Tiszántúlról ide a Dunántúlra, hogy javítsák'a magyarság itteni arányszámát, és hogy a földre vágyakozókat földhöz, kenyérhez juttassák. A mozgalom támogatásában a Kollégi­um ifjúsága is részt vett a maga lehetőségei között. Regös cserkészeink Rónafőn a helyszínen tanulmányozták a telep életét, gazdasági berendezkedését, majd a Képzőtársaság és a Nátus Önképzőkörének közös ülésén beszámoltak tapaszta­lataikról. Egy egész könyvtárat gyűjtöttek össze és ajándé­koztak a falu telepeseinek. Diákságunk részt vett az országos regös-mozgalomban is. A Képzőtársaság és a cserkészcsapat tagjai kisebb csoportokban járták a falvakat, ismerkedtek népünk szociális, gazdasági és szellemi életével, s műsoraikkal a népi öntudatot igyekeztek éleszteni, a Bakonyaljától az akkor idecsatolt erdélyi tájakig. A pápai ifjúság ezirányú munkájáról a Corso moziban szá­molt be a városi közönségnek és a diákságnak Bodolay Géza. Hegyi Imre és Tóth Sándor. A Sportkörről és Kovács Lajos tanár úr munkájáról itt nem kell külön megemlékeznem, mert azok csak igen eredményes folytatásai voltak a kollégiumi sporthagyományoknak. Kitű­nően működött a Gyorsírókor is, mely országos viszonylat­ban igen jó helyezéssel működött. Külön kell szólnunk arról a felekezetek feletti közösségi szellemről, mely az intézet valamennyi tanulóját összefűzte és a Kollégium humanitását dicsérte. A Kollégiumban nyu­godtan végezhette munkáját az Evangélikus Diákok Ifjúsági Luther Szövetsége, és a római katholikus tanulók szent Imre Köre is. Felekezeti kérdés sohasem volt abban az intézetben, ahol az 1943-ban beiratkozott 581 tanulóból református 349 evangélikus 158 róm.kat. 95 izraelita 28 egyéb 3 Eevéb adatok Az én pápai működésem alatt /1941-44/ született Pápán kollégiumi tanári családokból Szabó Csilla zongoraművész Szathmáry Lilla orgonaművész Trócsányi Dezső A teol. akadémia filozófia-professzora, aki azonban szükség esetén a gimnáziumban a német nyelvet is tanította. A Filozófia Története című könyve illetékes szak- vélemény szerint a legjobb magyar filozófia-történet volt. Nem jegyzetanyag bemagolására. hanem filozófiai kérdések­kel való helyes foglalkozásra nevelte hallgatóit. Ugyanakkor szívesen foglalkozott a jelen szociális és nemzeti kérdéseivel is. és a maga területén ezek megoldására, illetve megoldásuk­ra való törekvésre mutatott személyes példát. Sándor Pál. Az én időmben már nyugalmazott tanár, de szükség szerint óraadó a gimnáziumban. Az első világháború előtti tanárnemzedékének jellegzetes képviselője. Irodalom- tanár. de Adyt már nem érti. Reviczkynél megállt. Inkább írónak tartja magát. Számtalan színdarabot írt. műkedvelő szinten, műkedvelőknek. Szigligeti Ede modorában. Az efféle színdarabok az első világháború után már előadathatatlanok. 167

Next

/
Thumbnails
Contents