Lapok Pápa Történetéből, 1998
1998 / 4. szám - Pápai középnemesi házaspár végrendelete, a XVII. század közepéről
Ithon magam gondviselése alatt Kutasiné Asszony ezüst mié közül való. Egy szereczen dió1,7aranjos Pohár födelestül. 1,7 A szerecsendió a termés mérete, (kb. 2-3 cm a magassága. ritkán 5 cm, vastagsága pedig 2 cm) miatt nem alkalmas „pohár födelestül” készítésére. Valószínűleg más egzotikus termés lehetett a kehely anyaga. Legvalószínűbb a kókuszdió, amelynek termése rendkívül kemény. Az irodalom szerint: „héja szépen fényesíthető. és olyan kemény, hogy esztergályozni lehet. Belőle lámpát, mindenféle edényt, szelencét, kanalat, gombot készítenek." Révai nagylexikon II. Szekszárd. 19922. 791. p. Lehet arra gondolni, hogy általában a „szere- csen országból”, távolról, egzotikus területről származó megnevezést akart használni. Szeli Luka György. (Sze- recsenen a középkorban és a kora újkorban az afrikai területek lakosságát értették, a spanyolországi mórokat is ide számították. Szerecsenország Afrikát jelentette.) A szerecsendió-serleg és a kókuszdió-serleg szinonimaként történő használatára lásd. Mihalik József: Az ötvösség emlékei a renaissancetól a XVIII. század végéig. In. Magyarország műkincsei II. (szerk.: Szalay Imre) Budapest, 1902-03. 319. p.. és 372., 373. ábra. Az adatot Egervölgyi Dezső barátomnak köszönöm. A szerecsendió, mint fogalom 1528-ban fordult elő először a magyarországi emlékanyagban. (Szamota István - Zolnay Gyula: Magyar oklevélszótár. Budapest, 1984'. 918. p.) A szerecsendió-pohár és a kupa a XVI. századtól megjelent az okleveles anyagban. Korábban fordult elő pohár jelzőjeként, mint fűszernövényként. (Sajnos itt sem lehet tudni, hogy valójában miből készült ivóalkalmatosságot értettek rajta.) 1504. „Piccarium argenteum deauratum de muscato vulgo zerechendyopohar.” Uo. 919. p. 1581: „Keth szerechen dió kwpa.” Uo. 918. p. Végrendeletekben is hagyományoztak szerecsendiópoharat, 1621-ben Kálly Péter csornai prépost és szekszárdi apát testamentumában: „... Egy szerecsendió pohár, mellyet hagyok Bezerédinek.” Sörös, 1899. 339. További adatok találhatók a szerecsendió pohárként való felhasználásáról az ötvösművészetben, Radvánsz- ky L, 135. p. A kötethez tartozó okmánytárban 24 szerecsendió említést számoltam meg. Ebből 20 esetben ivóalkalmatosságról volt szó, mindössze négyszer a fűszernövényről. A legkorábbi eset 1529-ből való. A poharaknak, kelyheknek, serlegeknek rendkívül változatos anyag és formavilága alakult ki. Úgy tűnik a XVII. században közkedvelt volt ez az egzotikus növény az ötvösművészek és felhasználók között. Rad- vánszky II., és tárgymutató a III. kötetben. A kötetben közölt 225. kép egy-egyszerübb kókusz- (szerecsen) dió kupát ábrázol, 1601-ből. A Dunántúli Református Egyházkerület Múzeuma őriz egy fedeles kókuszdió kupát, (serleget) melynek fedelébe a „B. 1. 1696.” feliratot vésték. A kupa látható a múzeum jelenlegi kiállításán. Fotója megjelent: Kövy, 1987. 189. p. Érdekes lenne tudni egy XVII. századi leltár alapján, annak idején minek nevezték ezt az edényt? Egy ki aranjos Pohár födelestül. Egy fejér ' ezüst pohár. Egy ezüst kés hövely.1 Három kis ezüst villa, három törött ezüst kalán* 138 139 140 141 nyele. Egy Iskátuyában nyakra való fejér gyöngyök. Egy öregh Iskátulyában dirib darab ezüst kapcsok. Egy csomelékban dirib darab, lo szerszámhoz való ezüst boglárok.142 Egy bagaria14'’ fékagy szy.144 145 145 Két abrosz vászony es egynéhány Török apró keszkenők. DRETGYL. Liszkay-gyííjtemény 52. eredeti * 4. Gál Mihály tanúsítványa (1660. március 31.) Gál Mihály, Kút assy Mihály unokaöcs- cse elismeri nagybátyja és annak feErről a serlegről S. Laczkovits Emőke a következőket írta: „A gyűjtemény - a Dunántúli Reformatus Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei Múzeumáról van szó, kiég. Dr. Hl. - legszebben díszített, egyedülálló tárgya a régiségtárból előkerült, 1696-os évszámú fedeles kókusserleg. Díszítménye reneszánsz és barokk motívumokat egyesít. ... Származási helye ismeretlen. Formáját és díszítményét tekintve hasonló hozzá a szemerei gyülekezetben ma is használatos kókuszserleg, amely 1646-ban készült, s 1796-ban került a szemerei egyházközség tulajdonába. Kitünően képzett ötvösmester munkája, fejlett technikai tudásról árulkodik. A két kehely hasonlósága alapján feltételezhető, hogy koruk megegyező. Tehát a Pápán őrzött is a XVII. század első feléből származik.” Laczkovits, 1987. III. p. A fenntiek alapján nem zárható ki a tárgy keletkezésének korára tekintettel, hogy valamelyik, talán a pápai kehely, azonos legyen a Kutassyné Orosztonyi Zsuzsanna által „szerecsendió pohár” néven a pápai református gyülekezetnek adományozott serleggel. Különösen azért nem, mert a fentebb bemutatott példákból látható, hogy a XVII-XVIII. században a kókuszdióból készített pohár nem számított ritkaságnak. A szerecsendió és a kókuszdió tulajdonságaival kapcsolatos információkat Galambos Istvánnak a zirci Bakonyi Természettudományi Múzeum muzeológusának köszönöm! 138 fehér 139 hüvely l4tl kanál 141 kis dobozban 142 Ezüst, vagy arany foglalatba foglalt kövek gyöngyök, általában egyéb ékszerek tartozékai. Valószínűleg a lószerszám sallang-díszei lehettek. 143 Nyírfa kéreg kátránnyal cserzett, fekete erős szíj. 144 SZÍJ 145 Ez általában nem származást, hanem bizonyos fajta mintázatot jelentett. 78
