Lapok Pápa Történetéből, 1998
1998 / 3. szám - A pápai önkéntes tűzoltó testület története 1871-1912
Általában szomorú, de egyetemes jelenség, hogy az emberek azokkal szemben, akik igazi jótevőik, nem tudnak kellő háládatossá- got érezni. Nem azt mérlegelik, hogy egy-egy tűzvész alkalmával, annak lokalizálásával mennyi vagyon maradt meg s hány könnynek nem kellett kicsordulnia, hanem apró, külső- leges dolgokba kapaszkodnak s tömegfelvonulásoknál elkerülhetetlen, apró tévedéseket, esetlen mozdulatokat s több más ilyet tesznek a maguk gúnycéltáblájává. Ahelyett, hogy rokonszenvükkel s tettleges segítségükkel buzdítanák és támogatnák a nehéz munkát olyan önfeláldozással végző tűzoltókat, a kritikusok olcsó szerepében tetszelegnek maguknak s mint olyanok, akik mindent jobban tudnak, de semmit jobban nem tesznek, a gúny és csúfolódás könnyen megszerezhető babéraival övezik saját homlokukat. Eszembe jut a nagy dán meseírónak, Andersennek egy kis meséje az öt fivérről, kik közül négy hasznos pályára lép az építőipar terén, az egyik szerény téglaégető, a másik szerény kőmíves, a harmadik építőmester, a negyedik építőművész lesz, az ötödik az csak kritizálja a többit. A téglaégető jóvoltából egy szegény, öreg anyóka kis házikóhoz jut a tenger partján s itt tölti ágyhoz szegezve öregségének napjait. Egy szép téli napon az egész község lakosai kint vannak a tenger befagyott partján s ott a téli játékok legkülönbözőbb nemeivel szórakoznak. Az öreg anyóka egyszerre csak észreveszi, hogy a tenger felől vihar van keletkezőben, vihar, amely a tenger hullámait a partig verdesve, elborítással fenyegeti a jégen gondtalanul mulatozókat. Kiáltana, de hangját elnyeli a messzeség s ekkor, hogy azt a sok gondtalan, vidám embert megmenthesse, felgyújtja saját kunyhóját. A tűz láttára a mulato- zók mind oda sietnek s így megmenekülnek a rövid idő alatt kitörő vihar borzalmaitól, de már az anyókát holtan találják. Ugyanekkor meghal az ötödik testvér, a kritikus is és találkoznak a mennyország kapujában. A kapu megnyílik s az angyal bevezeti az anyókát, ki egy szalmaszálat hozott magával abból az ágyból, melyet felgyújtott, hogy az embereket megmentse s kinek kezében ez a szalmaszál aranypálcikává változott. „Lásd, ezt hozta magával a szegény asszony - szólt az angyal -, hát te mit hoztál magaddal ? De hiszen tudom, hogy te semmit sem tettél, még csak egy darab téglát sem égettél. így nem tehetek érted semmit.” Ekkor az anyóka kérte az angyalt, hogy gyakoroljon kegyelmet, mert hisz az ő házikója azokból a téglákból épült, amelyeket a nagy kritikus testvére égetett. Az angyal erre így szólt: „Ám jól van, a te fivéred, akit te legkisebbnek neveztél, akinek foglalkozását a legalacsonyabbnak tartottad, az ajándékoz meg most tégedet egy mennyei fillérrel. Nem utasítalak el, engedelmet nyersz arra, hogy kívül állva maradhass és gondolkozhassál, hogy hogyan segíthetnél életeden, de be nem jössz, míg csak valamit véghez nem vittél, amit jó cselekedetnek lehet nevezni!” „Ezt én jobban is ki tudtam volna fejezni” - gondolta a nagy kritikus, de nem mondta hangosan s tőle már ez is valami volt. Ha a mi közönségünk ehhez a kritikus férfihez hasonlóan szintén meggondolná magát, mielőtt a maga gúnyával illetné azokat, akik önzetlenül fáradoznak, már az is valami volna s ha tovább folytatva a dolgokat arra a tudatra jutna, hogy neki is segítő társul kell beállni ebbe az emberbaráti munkába, az már csakugyan jelentékeny lépés volna az igazi haladás utján. Fájdalom! a bírálók székében ülni oly könnyű s az ember oly könnyen látja magát nagynak azzal, ha másokat leszól s kisebbítő szavaival kicsinyebbnek tüntet fel, hogy a közönség s különösen a közönség szívbelileg műveletlen részének ezen szokása rövid időn belül aligha változik meg; s derék tűzoltóinknak továbbra is haladni kell az emberbaráti szeretet tövises útján, melyet még tövisesebbé tesz az a körülmény, hogy éppen azok nem méltányolják fáradalmaikat, kiknek érdekében ezt a terhes munkát végzik. De, T. Ünneplő Közönség, most, egy emberbaráti egyesületnek 40 éves jubileumán talán nincs is helyén ez a borongó hangulat. Talán helyesebb, ha szemünket a múlt és jelen kellemetlenségeitől oda fordítjuk, ahol egészen más látvány tárul elénk. S e tekintetben mintegy jóleső tény áll előttünk, hogy az egyesületnek vannak ma is működő tagjai, kik működésűket négy évtizeddel ezelőtt kezdették meg s a sokszor tapasztalt kellemetlenség s fáradalmak dacára sem szűntek meg erejüket az emberbaráti segítség ezen nemes céljának 63
