Lapok Pápa Történetéből, 1998

1998 / 5-6. szám - Reizner János: A Gróf Esterházy család pápai levéltárában őrzött céhlevelek

mesterek a czéhmesterhez gyűlnek és egyrül való lakozásban lesznek, akkor egy avagy kettő az itjú mesterek közül nekiek bort hordani és egymás dologban főn forgolódván szolgálni tartozzanak.

V. Ismét. Ugyanazon lakat gyártó mestereknek legyen szabadságuk és méltóságuk arra, hogy a régi szokás szerint maguk között azokat, kik magukat engedetlenül a czéh mester ellen, avagy a több czéhbeli mesterek ellen vétnek, a véteknek mivoltához képest megbírságolhassák.

VI. Ismét. Hogy minden aprólékos dologért bíró uram és a tiszteletes tanács ne bántattassék, szabadságuk legyen arra is, hogy tíz forint adósságig maguk között igazítást tehessenek, úgy mindazáltal, hogy a bírónak és a tanácsnak méltósága helyén megmaradjon.

VII. Ismét. Még arra is szabadságuk és méltóságuk legyen, hogyha valamikor ü köztük vagy az ü legények között valami illetlen szókbul avagy egyéb oly dologbul villongás és egyelgés támadna, azt leszállítsák, csendesítsék, a ki közülök bűnösnek találtatik, azt akar mester, akar legény legyen, a mint a czéhnek régi szokása tartja, a véteknek mivolta szerint megbírságolják, és azt a bírságot az ü közönséges szükségekre eltegyék.

VIII. Ismét. Ha valamely jövevény lakat gyártó mesternek jövetele ez városba történnék, ki itt a mesterséget gyakorlani akarná, az mindenek előtte a czéh mesterhez menni, neki az ü akaratját megjelenteni, és ü tüle informatiót vevén, a szokot fizetést, tudniilik a négy krajczárt (mint egyéb czéhekben is szokás) ü előtte letenni tartozzék.

IX. Ismét. Ha a féle jövevény mester, ki magát több lakatgyártó mesterek közibe bevetetni akarná, mindeneknek előtte tartozzék az ő tisztességes nemzetség levelét és tanuló leveleit is előmutatni.

X. Ismét. Ha szintén e féle jövevény mester az ü nemzetség és tanuló levelét előmutatja is, mindazáltal míg a város könyvibe az ü neve be nem irattatik, addig a lakatgyártó mesterek közé be nem vetettethetik, hanem keresse meg először is bíró uramat, adja a város közibe magát, és a polgári terhet

vegye föl magára, s úgy osztán ismét a czéhmesterhez menvén, a szokott terhet azaz egy magyar forintot és két font viaszát a régi szokás szerint ü közikben letegyen, és így azután az ü mesterségét gyakorolja. Esztendeje eltelvén pedig az ü czéhbe való beve- tettetésének, tartozzék az ü czéhekben levő minden lakatgyártó mestereknek szokott tisztességes mester ebédet adni.

XI. Ismét. Ha valaki a mester legények közül magát mesterré tétetni akarná, szabad legyen ugyan, de ha felesége nincs, esztendő alatt megházasuljon, mert külöm- ben nem lesz neki szabad a mesterséget gyakorlani.

XII. Ismét. Ha valamely szegény ember ü közülök betegen feküdnék és költsége nem volna, egyet vagy kettőt maguk vagy a legények közül kömyüle való szolgálatra mellé rendelni és az.ü közönséges ládájokbul neki költséget adni tartozzanak, mely költséget ha meggyógyul, vissza megfizessen.

Ezent kell érteni a legények felől is, hogy mindenkor a mester legények tartsák, avagy az inasok közül valaki jelen legyen és neki betegségében szolgáljon.

XIII. Ismét. Ha ü közülük valamely meser meghal, tehát annak özvegye, vala- mig az ü férjének nevét viseli, az mesterséget gyakorolhassa.

XIV. Ismét. Ha ü közülük valamely mester avagy annak legénye, avagy háza népe közül valamelyik a világbul kimúlik, tartozzanak minden mesterek (ha házuknál találtathatnak) annak testét a temető helyre elkíséni két font viasz birság alatt.

XV. Ismét. Ha valamikor történnék lakat gyártó mesterlegényeknek (kiket társaknak hínak) ide való jövetele, tehát mindenkor először is az öreg mestereknek, azután osztán az ifjabbaknak legyen szabad ükét megfogadni.

XVI. Ismét. Mikor a féle mester avagy társ legény valamely közülük való mesternél mívelni kezd, tehát attul tizenötöd nap előtt el nem mehet, hanem a tizenötöd napnak közi eltelvén, szabad leszen neki, ha ugyan azonnal maradni nem akar to108