Lapok Pápa Történetéből, 1998

1998 / 5-6. szám - Reizner János: A Gróf Esterházy család pápai levéltárában őrzött céhlevelek

matériákat hoz, melyek az ü mesterségekhez szükségesek: senki azokat maga számára meg ne vegye, magának ne tartsa, hanem tartozzék a czéhmester házához elvinni, három nap alatt a több mestereknek is megjelenteni, és azokkal, a kik azok nékül szűkölködnek, közleni. A ki pedig ü közülök kilemben cselekedik, két forinttal birságoltassék.

IV. Ha e megiratott mesterségeken levő valamely mesterlegény e városba jő és itt munkálkodni akar, tehát e féle ne szálljon az ü mesterségén levő mesterhez, hanem valakihöz máshoz, és ü mesterségén levő iljú legényeket magához hivatván, dolgát nekik megjelentse, kik tisztek szerint neki mestert keresni tartozna. Elkezdvén mindenkor az első és legöregb mestereken mind az ifjabbakig, és osztán a kinek közülök legénye nem leend, annál két hétig maradjon és próbálja a szállást és ha neki tetszik, szabadon vele megszegődhetik.

'V. Ha valaki ü közülök a más legényét avagy inasát akármi szín alatt magához hitegetné és elcsalná: tehát a féle ölegendő bizonysággal meggyőzettetvén, minden en- gedelem nékül vegyenek két forintot rajta, azt tegyék a czéhládába.

VI. Ha valamely nőtlen iljú mesterlegény magának kezd lenni és a mesterek közibe bevétettetik: tehát ő neki régi szokások szerint egy esztendő engedtessék megházasulásra és a mester ebéd megadásra; ki ha az egy esztendő elforgása alatt meg nem házasuland, és a mester ebédet meg nem adandja: tehát nem lesz neki [szabad] azonközben a mesterséget ü köztük gyakorlani.

VII. Mindenik ü közülük, minekelőtte mesterré tétetik és magának leend, tartozzék (a mint eleitől fogva szokás volt) az ü mesterségének szokott jelenségét adni, azaz mester darabot avagy remeket csinálni, úgy, a mint a czéhmestertül neki eleibe a- dattatik, és ha azt szép helyesen meg tudja csinálni: tehát méltán a mesterek száma közé be kell vétettetni.

VIII. Hogy ha valamely ü közülök megbetegedik, a czéhmestemek kell kettőt magok közül éjeli virrasztásra melléje adni. Ha pedig a betegnek nagy szükséges állapotja kívánná, még pénzt is ideig a közönséges ládábul neki kölcsön adni, és ha meghal, az ü testét tisztességesen eltemet- tetni tartozzék.

A kovács mesterek articulusi.

I. Valamely mester ember itt ez városban lakni, és a kovács mívet mívelni akarná, először is tartozzék elegendő nemzetség levelet meghihető pöcsét alatt a mesterek előtt mutatni.

II. Annak utána ismég tartozzék más bizonyság levelet, mely czéhes helyen tanult volna, pöcsét alatt elő adni.

III. Ezeket ölegendőképen megbizonyítván, tartozzék az ü mesterségét megmutatni, és megbizonyítani im illyenképen:

Egy egész új szereket megvasazzon mesterségesen egy új kápát széleset egy ö- reg fejszét.

Egy lovat megpatkoljon, és a patkót a lóra úgy csinálja, hogy a lónak a lábát föl ne vegye, hanem a nékül arányozza és nézze meg a ló lábát és úgy csináljon patkót hozzá, hogy jó legyen.

IV. Ezeket pedig a megmondott darabokat tartozzék az ü maga kezével csinálni, és mindaddig, míg el nem végezi a megmondott mester darabokat, a látó mestereknek étellel és itallal tartozzék. Elvégezvén pedig, tartozik ugyanazon napon a mestereknek mind fejenként vacsorát adni.

V. Mindenik kovács legény, aki czéhbe adja magát és az ü kovács mesterségét elkezdi mívelni, tartozik esztendeig mester asztalt és a czéhbe négy forintot, s egy font viaszt adni. tallózzanak

VI. Valameddig a föliriil megírt meste asztalt meg nem adja, addig ne legyen szabad neki többet, hanem vagy mester legényt, vagy egy inast tartani.

VII. Senkinek a mesterek közül ne legyen szabad két tanuló inast egyszersmind tartani.

VIII. Senki a mesterek közül egyik a másiknak szolgáját el ne hitesse, minek előtte gazdájátul tisztességesen el nem bú105