Lapok Pápa Történetéből, 1997

1997 / 2. szám - Pápa város lakossága a XVIII. század közepén

Kill LAPOK PÁPA TÖRTÉNETÉBŐL 2. SZÁM PANNICULUS SER.C. NO. 64. 1997. PÁPA VÁROS LAKOSSÁGA A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉN* Pápa kiváltságos városban (Oppidum privilegiatum Papa) a XVIII. század folyamán a városi nem nemes lakosok közönségesen csak mint „Purgerek” említtetnek, az Al­sóvárosi- és Felsővárosi majorok lakói pedig mint „zsöllérek” szerepelnek. Laktak azonban Pápán - ter­mészetesen - nemes emberek is, akik Pápán is, mint külön­ben bárhol az országban, nemesi kiváltságaikkal éltek. Pápa kiváltságos városnak polgárai (Purgerek) a ha- sonnemű kiváltságos, bár nem municipális jogú, városoknak szabadságait élvezték, s ahol megfordultak, a királyoktól nyert kiváltságaik értelmében vám- és harmincadadót pl. nem fizettek. Itthon ugyan, mint a város polgárai, contribu- tiokra és a szokott terhekre, datiok-, praestatiok-, forspon- tozásokra voltak kötelezve, de ordinarius városi íó'bírót (judex primarius) és rendesen tíztagú tanácsot választottak, utcák szerint 2-2 esküdtet állítottak, esetleg „igasságh szerető convocatus személlyeket” is bevontak, s úgy hozták akárhányszor határozataikat. A városon kívül eső majoroknak külön bírójuk volt, lakosaik, az ún. „zsöllérek” egyebekben a pápai dominium urának, a XVIII. század közepén Esterházy Ferenc grófnak voltak alárendelve. A pápai grófnak különben magához a városhoz is volt bizonyos, bár másnemű kapcsolata. A ne­mes gróf tiszttartójának, mint a gróf plenipotentiariusának és commissionatus emberének „scripto expediáit”, s a város tanácsához „dirigált commisstojával” többször találko­zunk, s a városi szék minden egyes alkalommal híven eljár a gróf úr és annak hivatalos megbízottja megkereséseinél, annak kívánsága értelmében. Hogy a XVI. és XVII. század­nak viharai után, melyeknek folyamán a lakosság két­ségtelenül megfogyatkozott, Pápa városát is érték a települések, eltagadhatatlanul bizonyítékát találjuk azokban az idegen hangzású nevekben, amelyekkel egyes XVIII. századi protocollumokban találkozunk. Maga a „Purger” elnevezés a legjobban igazolhatja az eredetileg német elem­nek városi elhelyezkedését. A német eredetű családok, me­lyek magyarokká lettek, leginkább az iparosságot kép­viselik. Az előforduló német családnevek között az Al­brecht, Führenhaber, Groszer, Gsvandtner, Fritz, Huber, Krenn, Kosner, Kiener, Küll, Kuncz, Malczpocher, Pehm, Pauer, Pajerl, Plümrich, Purchart, Rhenhoffer, Szapel, Szimejszter, Szaller, Seffer, Smajszer, Solderer, Seffel, Vill- mandt stb. nevekkel többször találkozunk. De a legtöbbször már népies elírásban találjuk. Viselőik iparosok: csizmadiák, üvegesek, szitások, mészárosok, kovácsok, pin­térek, vargák, nyereggyártók, könyvkötők, szűcsök, szap­panfőzők, német-posztócsinálók stb. Persze a „Purger” elnevezést, mely a német városi polgárt jelentette, később a magyar (iparos) városi polgárra éppen úgy alkalmazták mint a német származásúra. Szabó Pálról pl. azt mondja az egyik följegyzés, hogy Szabó Pál „jámbor Purger .ember.” A magyar származású iparos városi polgárok neveivel is mindenfelé találkoznak. Tanúsítják ezt az Ábra- hám Szőcs György, Becsey Csizmadia Ádám, Csákányi Szabó János, Devecseri Csizmadia Lőrinc, Ferenczy Varga István, Horváth Süveges György, Kálna Szabó György, Keményes Ötvös Mátyás, Kosa Varga János, Kozma Szabó István, Lőrincz Lakatos János, Muraközy Takács Ferenc, Ősz Asztalos Mihály, Pap Szűcs Benedek, Rósa Csizmadia Imre, Uj Szűcs Ferenc, Vincze Szabó Tamás és más magyar hangzású nevek, amelyek a régi szokás szerint a mesterség megjelölésével együtt fordulnak elő. Hasonló összetételek­ben más, idegen hangzású, iparos-nevekkel is találkozunk. Androvics Gombkötő Mátyás, Bacsák Szőcs István, Bibált Pintér György, Borkovics Lakatos Pál. Csukovics Varga János, Fabó Szűcs János. Gregorics Gombkötő Ádám, Kám- pis Szűcs András, Koleszar Szabó Balázs, Krabacstcs Varga Gergely, Lehoczky Lakatos Ferenc, Monoczky Szűcs János, Macsovics Szűcs László, Neznánczky Szűcs János, Ro- govics Borbély János, Rusoczky Csapó András, Vidoczky Kőműves József stb. neveik mind ide tartoznak. Amikor azonban - előfordul - a Csapó Szabó János nevet olvassuk, a „Csapó” itt már nem a vezetéknevet jelenti, hanem a csapó-szabó mesterséget. Utána is jegyzi a Notarius: „Cuius Loco Kiss János.” Mert Kiss János Uram volt bizony, akinek a csapó-szabóság volt a mestersége. Bizonyos tekin­tetben hasonló hozzá a Klárik Német Szabó Ferenc neve, amelyben a vezetéknévvel egyetemben a német-szabó iparág van feltüntetve. T 3

Next

/
Thumbnails
Contents