Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-19 [0964]

munka jutalma - a haza dicsősége. A szovjet embereknél a dicsőség nem öncél. A hőstetteket, a munkahőstottoket is nemcsak a dicsőség kedvóért teszik. Az embernek a kolloktiv dicsőségért kell a hőstettekre törekodni és ebben, az egész nép dicsőségében kell látnia saj.' t, egyéni dicsőségét is. Sztahánov, Bu .'zigin ós a többiek som a maguk dicsőségére gondoltak, amikor olórtek világraszóló munka-rokordjaikat. Előttük csak az a cél lobogott, hogy a lehetőség szerint minél többet termeljenek, munkájukkal mennél többet nyújtsanak az országnak. A dicsőség igy érte cl őket - a becsületes munka kitüntetéseként - az egész nép elismerésében. -in

K i k adják a kölcsönt-mi épül bel

őle Izvoszti"

;

a v "

A KÖLCSÖN UJ GYÁRAK

A

T, V3EU5KET. UJ KÓRHÁZAKAT ÉS LAKÓ

HAZAKAT JELENT" A leningrádiak a rádió hirzdásából értesültek a Szovjetunió uj államkölcsönének kibocsátásáról. A lakosság a hirt örömmel üdvözölte. Ujabb jelét látta óbbon a Párt és a kormány fáradhatatlan gondoskodásának, amcllyol a szovjet országot továbbfejlesztik és a szocialista állam hatalmát tovább erősítik* A Kirov-gyárban - amelyet má.-. háromszor kitüntettek a tördelésben ólért sikeroiért - a tralítormühclyben, amikor az ebédlőből visszatartok a munkások, Szavics sztahanovista élmunkás, a nevos maró, felállt a munkapadra és özeket mondotta: - Egész lelkemből helyeslőm az uj kölcsön kibocsátását. A kölcsön uj gyárakat és üzemokot, uj kórházakat és lakóházakat, uj színházakat és kultúrházakat jelent. Felajánlom a kölcsön céljára egyhavi keresetemet ! Szavai dörgő tapsba fúltak. Munkástársai követték Szavicsot a felajánlásban. A traktormühely mérnökei és műszaki alkalmazottai másfél havi korosotüket kínálták fol. "

Tudom, hoyy pénzünket reánk, gyermekeinkre ford

itj__ k|" A kölcsönjogyzés láza elöntötte a várost. Sorra érkeztek a jelentésok a különböző üzemekből és a Kirov-gyáriak már kora délután értosültok arról, hogy a Sztálin-fémgyár műhelyeiben is együttesen jegyzik a kötvényekot a munkások. Szavics, amikor ostc hazatért, újra a rádió elé ült ós izgatottan hallgatta a helyszíni közvetítést Moszkvából. A rádió munkatársa a moszkvai Dinamo-gyár tekercsele mühelyébo vitto cl hallgatóit. A hangszórón keresztül örogos beszéd szavai gyűrűztök fel - mélyről jött a hang és mind magasabbra ért, valamennyi dolgozó, minden szovjet ember öntudatáig: - Öreg, törzsbeli munkás vagyok, 45 éve dolgozom obbon a gyárban. Sokat éltem, sokat láttam és tudom, hogy pénzünket reánk, s a t mi gyermokcinkre fordítják. Valamennyien szivosen támogatjuk az államot munkával korosott rubeljeinkkel!