Külföldi Sajtószolgálat, 1949. december

1949-12-12 [0964]

Kiket szabad egybekovácsolt, Edzetten a vészek után Tűzték ki a földi igazság legáaolt Szent zásiait újra Berlin vert fokán* Felvirradt a földre a béke, S az éter a távolon át A győzelemünnep forró örömébe Elhozta az ihlet vezéri szavát* Levetve a bajnoki vértet, Munkás lett'a nép fia már... Át füti regével az eszme, mely éltet i.s pezsdül a bánya, a föld meg a gyár. Most is, 'mint a harcban, a nagy cél Ott áll \

r

?.lamonnyi előtt, És bárha ma köznapi munka az arcél, Jóst is felajánl neked minden erőti. Sorsunkat mi tettük kezedbo, így lép ma eléd seregünk S harsány fogadalma a régi: "Vezess te, Mutass a jövőbe irányt to nekünk!" Gáspár Endre forditása SZAVÁT A1TA - BETARTOTTA Anna Csabrikova oddig 42 ezer leányt öltöztett selyemruhába. Társnői azt mondják rá, már a bölcsőben is munkásnótákat énokolt. Azt is mondják roá, hogy gyors kezet adott neki a természet, Ez mind igaz lchot, iiiszen vannak, akik tehet végesebbeknek születnek. Az som mese, hogy Annának már a. nagyanyja is ugyanebben a gyárban volt szövőnő.. De a leány, mielőtt Moszkvába került volna, krumplit kapált^ markot szodott, kévéket- kötözött - és ebbon a "szakmában" is élmunkás volt. Valaki felvotettfl a kérdést, országosan ismertté vált volna-e Anna Csabrikova neve, ha megmarad a kolhozban, nem jön fel Moszkvába, a gyárba. V, . - Az én kolhozom mindig az élen járt! - felolt mog erre Anna. Most a "Vörös Rózsa"-gyárat is a magáénak tartja, mint a "Kaganovics"-kolhozt, ahol fölnőtt. Azok közé a fiatalok közé tartozik, akikről oly szépen mondta Gorkij: "Az uj világ teremtőjének érzi magái*..,* • Nemcsak ő maga, a történelme is fiatal. Olyan erő, amoly csak most ismerte fel útját, törté no Imi szorbpétAbban a munkásban, aki a termelés urának, gazdájának érzi magát, természetes, hogy kifejlődik a haza olőtti fololősség tudata." Amikor Anna olőször lépte át a müholy küszöbét", saját birodalmának tekintette. Egy nap ezt irta naplójába: "Hat gépen dolgoztam, kottő állt. Mintha pihentem volna;*"