Külföldi Sajtószolgálat, 1949. november-december

1949-11-08 [0964]

• • • ' MUNKÁSOKBÓL - KATONÁK Elbeszélés Irta: Furmímov " 'A pályaudvaron sürgés-forgás. Irdatlan nagy tömeg hullámzik ide-oda. Ha éjszaka útnak indul Kolesak ellen a Frunze által munkásokból alakitott csapat. Ivanovo-Voznyeszenszk gyáraiból és üzemeiből, minden--honnan összesereglettek a munkások, hogy bucsut vegyenek barátaiktél, testvéreiktol, apáiktól, fiaiktól. Esetlenségük és gyermekessogük valahogyan nevetségessé teszi az újdonsült "katonákat". Sokan közülük élct.kben először hordanak mundért, a ruha idétlenül áll rajtuk, nem simul a testhez. De kit érdekel ez. A munkásemberek hatalmas tömege büszkén, szeretettel, lelkesen szemléli őket és beszélget luk. - ~ Majd beletanulnak, kedvesem, majd beletanulnak! - De bele am, a fronton nem csupa gyönyörűség az élet! - Lám, ott van Terentij, alig lehet ráismerni. A sapkája, olyan, mintha egy tábornoktól kapta volna. - Teres! - kiált rá valaki csipkelődve. - Aztán zsebrodugd ám a kardodat, nehogy elvegyék tőled a kozákok!.. ó ' - A mamád elveszi t'led'káposztát vágni! Terentij Bocskin • huszc ínyolcévea fiatalember, szeplős, vöröshaju - a tréfa hallatára barátságosan, szeliden körülnézett, kissé clszógyelto magát. Aztán mosolyogva a vagonok felé vette lépteit és csakhamar eltűnt a vöröskax,onák'zsibongó csoportjában. Alikor oljött az indulás ideje, egy láda tetojén mogjolont Klicskov -lakja. Hidog van, a tömeg fázik, siotni kell, rövidon beszélni, a csapat novében bucsutvonni a szövőmunkásoktól. Álicskov különös orővol, hangosan fölkiáltott: - Munkás elvtársak! A csapat vöröskatonái nevében boszélok: éljetek boldogul! Emlékezettek arra, hogy hova és miért megyünk és legyetbk készen, hogy magatok is jőjjotok az első hivó szóra. No szakítsatok velünk, küldjetek hírnököket, küldjetek amit tudtok filléreitekből. Sogitsetok a harcolókon. A fronton sokkal nehezebb, mint itt. Ezt ne felejtsétek el! Azt so foldjétek, hogy közülünk sokan ellátatlan családokat, gyermekokot hagynak itt. No hagyjátok okot sorsukra. S még egy szót búcsúzóul: dolgozzatok! Jobban dolgozzatok! Nektek, szövőmunkásoknak azt is tudnotok kell, hogy minél több szövetot szőttök Ivanovóban, annál melegebb lesz az uráli, orenburgi heverte pusztákon és mindenütt, ahova innen eljut munkátok gyümölcse. Dolgozzatok és jól jegyezzétek meg, hogy a győzelem nemcsak szuronyainktól, bánom a ti munkátoktól is függ. Eg veletek, drága elvtársak!... Mint hóboritotta pusztán a szélvész, süvöltött válaszul a nép* - Ég Veletek! Sok szerencsét!... Nem folojtünk! A csapat már elhelyezkedett- a kocsiban. Csongottek. Folbődült a mozdony, a kérckok megcsörrentek a kifagyott sinoken, raogropogtak a Vagonok, mogindult a vonat, ki az állomásról.