Külföldi Sajtószolgálat, 1949. november-december

1949-11-08 [0964]

Viljamsz tudományos tevékenységének középpontjába kutatásai kezdetétol fogva az észszerű földművelés tudományos alapjainak föltárását állítja. Kutatásainak legfőbb tárgya a talaj. A föld termelőképességének eredeti tudományos elméletét dolgozza ki. A talaj alacsony termelőképességének oka - állapítja meg Viljamsz, - főként a nedvesség elégtelensége és általában a talaj rossz fizikai tulajdonsága. Mig a kozmikus tényezők, a fény és a meleg közvetlenül járulnál: a növényekhez, addig a földi tényezők, mint például a viz és az .ásványi táplálék közvetve, a talaj közvetítésével jut a növényhet^ Ennek a közvctitőnok a jelenléte lehetővé teszi, hogy az ember hatást gyakoroljon a növények vizzol és ásványi táplálókkal való ellátására. A talajnak a vízhez való viszonyát elemezve, Viljamsz kiemeli az erdők jelentőségét a talajnodvosség felhalmozásában és megőrzésében^ Ez a megállapítása kiinduló alapja volt a természet átalakitása nagy tervének, amely Sztálin kezdeményezésére valósul mog. Viljamsz a földmüvelés egyéb problémáit is lángoszüon oldotta mog. Igy például az ő nevéhez fűződik az ismert füves vetésforgó bevezetésének szükségességéről Való elmélet.- A füves vetésforgó nagymértékben hozzájárul a talaj struktúrája megváltoztatásához és ilymódon a terméshozam növokodéséhoz. Ugyancsak Viljamsz volt az, aki felhivta a figyelmet, a tarlóhántás nagy jolontőségére és részletesen kidolgozta az ezzel kapcsolatos gyakorlati tennivalókat. A nagy tudós egészen 1939-ben bokövotkezett haláláig fáradhatatlanul dolgozott a nép érdekében. Sztálinhoz intézett levelében igy irt: "Mintha nem is öregednék. Az a tudat, hogy a párt soraiban vagyok, hogy a párt és az ün vozetóso alatt dolgozom... megfiatalít engem és lolkosit mindonnapos gyakorlati és tudományos munkámban." /3368,3o39/ JUGYENYICS ÉS TÁMOGATÓ INAK VERSBE., Vorobjov tábornok cikkéből 1919 tavaszán a külföldi beavatkozók egyesitett támadást határoztak el a szovjet köztársaság ellen. Kolesak admirális keletről, Gyenyikin tábornok délről, a lengyel fehércsapatok nyugatról, az angolamerikai beavatkozók északról támadtak. Jugycnyics tábornok fehérgdrdista hadserege azt a feladatot kapta, hogy északnyugatról foglalja el Pétervárt. Támadását az angol flotta t..j_ogatta. Megnehezitotte a Pétorvár alatti helyzetet, hogy a városban és a fronton a nép ellenségei ellenforradalmi összoesküvést szervoztok. A Krasznaja Gorka és Szóraja Losagy erődökbon - özek védték a tenger felől a városhoz Vozotő utakat - angol ügynökök lázadást szerveztek és a helyőrség nyíltan a szovjethatalom ellen lépett fel. A táraadó fohérgárdlsták Visszaverésére ós Pétorvár mogmontéséro a BolsoVik Párt és a szovjet kormány Sztálint küldte ki. A Jugyenyics-hadsorog szétverésérc -irányuló sztálini terv olső lépése a krasznaja-gorkai lázadás leverése volt. Pétorvár sorsa sokban attól függött, hogy a szovjet csapatok milyen gyorsan tudják elfoglalni az erődöt. Nyokljudovnak, Krasznaja Gorka áruló parancsnokának Y/altor Cowón angol admirális üzenetet küldött, hogy 23 angol hadihajó siet az orőditmény sogitségéro. Az angol sogitsóg azonban nem érhetett el a lázadókhoz, mert Sztálin felismerto az orőd stratégiai jelentőségét és biztosította gyors támadással való elfoglalását,.