Külföldi Sajtószolgálat, 1949. november-december

1949-11-04 [0964]

A Szovjetunió szovhozaiban és kolhozaiban a gazdaság sokféle ágát összekapcsolták, igy a természeti és gazdasági viszonyokat a legteljesebben kihasználhatják és megszűnt ezáltal a mezőgazdasági termelés évszakhoz kötöttsége. A termelékenység fokozásának lehetőségei tehát kibővülnek. A mezei munka a fokozott gépesítés során mindinkább az ipari munka egyik vállfájává válik. Az időjárás roppant befolyása is erősen lecsökken: a korai fagy és a szárazság pusztító hatását szinte teljesen kiküszöbölték. A nyári-őszi időszakban á szovjet faluban sok az időhöz kötött tennivaló,. A gabona betakarításával és beszolgáltatásával egyidőben koll félretenni a vetőmagot, művelni a későn érő növényeket, begyűjteni a gya«» pot, cukorrépa termést, megkezdeni az őszi vetést, az erdőültetést, az őszi szántást, télre raktározni a takarmányt, építeni az istállókat. A torvszerűen végzett munkálatok növelik a termelékenységet. A szovjet parasztság ezidőszerint nagy lelkesedéssel harool ' a szárazság elleni, történelmi jelentőségű sztálini terv megvalósításáéit:. E küzdelem, során a szovjet nép minden helyi vehetőtől fáradhatatlan londtilotet és szervező energiát vár el. A jó vezetőnek pontosan koll ismernie a tervet és igy mindont előre kell látnia. Az általános londületet osak akkor-lehet fokozni, ha az élenjárók megállás nélkül haladnak a kitűzött cél felé, az elmaradok pedig felzárkóznak mögéjük és utolérik a logjobbakat. Az általános előrehaladást az élenjáró tapasztalatok oltorjésztéso és alkalmazása, az ogyes gazdaságok minden belső tartalékának mozgósítása biztosítja. Ez a virágzó mezőgazdaság utja! /izvosztija/ ' /3447/ A KOLHOZPARASZTOK ÁT ALAKÍTJÁK A TERMÉSZETET A voronyezsi terűlet talovi körzetének széles síkságai száraz, terméketlen sztyeppét alkottak 15 évvel ezelőtt. Csak a közepén zöldolt ki a végtelen sivárságból egy kis oázis. Az elmúlt másfél évtized alatt csodálatosan mognövekedott és kiszépült ez az ogykori kÍ3 oázis, amely a "Vörös mező" nevet kapta. Aki repülőgépről nézi a "Vörös mező"-kolhozt, ugy látja, mintha sötétzöld osikok korotoznék a földök megszámlálhatatlan négyszögeit.. Ezek a kolhoz erdőövozotoi. A-fák,, melyekot még Vaszilij D o k u c 8 a' j o v, a hires orosz tudós ültetott, lo-12 métor magasra nőttek. A régi fák között és azon tul is, mossziro terjeszkedőén, nyírfák, hársak, kőrisfák lombosodnak* A gyönyörű képoí, sárga akácok és törpe tatárfőnek teszik még szinosebbé. Az övezot első fáit 1938 őszén ültették ci. Dokucsájov tapasztalataiból Indultak ki, aki szerint száraz sztyeppén is nőhet ordő és az erdőövezotok mogvédik a vetést a pusztító délkeleti szél okozta szárazságtól. Mat"cj Fomin, a kolhoz elnöke és Sztyopán Martinov, a logöregebb kolhozmunkái voltak az ordősitési munkák kezdeményezői és irányítói. Ercduényoik nagyszerűek voltak. Amikor 1938 októberében a szovjet nép megismerkedett a természetátalakitás hatalmas sztálini tervével

y a "Vörös mező"-kolhoznak már 15 hektár újonnan ültetett erdeje volt* A- tormészotátalakitás nagy, teremte munkáját megzavarta a háború, befejezése után azonban még sokkal

1 nagyobb lendülettel folytatték munkájukat. A kolhozparasztok olhatár^zták, hogy a 15 éves tervet öt év |gfc^tt teljositik.