Külföldi Hírek, 1956. november 19-30.

1956-11-24 [0535]

/A Pravda nov.23.-i cikke. ... 14, folyt. / Tp piAcs/Mk Kor A Szovjetunió és a népi demokratikus országok történelmi tapasztala tai azt mutatják, hogy a szocializmus $ őzelméhek biztositáso terén o legfőbb és alapvető tényeákben megmutatkozó egység mellett c különböző országokban különböző formákat és módszereket alkalmazhotnck a szociálist': épités konkrét problémáinak megoldására, a történelmi és nemzeti sajátosságoktól függően". Az SzKP XX. kongresszusa, mint ismeretes, behatóan foglalkozott a pártunk és a többi testvéri kommunista és munkáspárt közötti helyes, a marxizmus-leninizmus elvi alapjain felépülő kapcsolatok kérdéseivel. Most, a XX, pártkongresszus után az SzKí^ban valamiféle "sztálinistákról" beszélni, akik állítólag a testvéri pártok alárendelésére törekszenek, egyszerűen annyit jelent, mint szemethunyni afölött a politika fölött, amelyet az SzKP a szocialista országok irányába n f olytat, E politika alapelvei - a teljes egyenjogúság, a torületi integritás tiszteletbentartása, az állami függetlenség ós szuverenitás, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás. Ezt a politikát a szooialista proletárinternaeiona'lizaus szelleme, a népek közötti barátság elmélyítésének szelleme hatja át. Ezt a politikát áthatja továbbá a szocialista tábor valamennyi országa közötti barátság, testvéri együttműködés ós összefogás megerősítéséről, a. világbéke megszilárdításáról való gondoskodás. Mire szólít beszédében Tito elvtárs? Külön ut járására? De legyen szabad megkérdezni, mit igór ez az ut, milyen előnyökkel kecsegtet a szociclistc országok számára? iíyon előnyök ninosenek, A szocialista társadalom építése szempontjából nem lehet hasznos a többi szocialista államtól, a szocialista orságok összeforrott családjától való elszekodásro szólító felbivás. Nagy ügyünk sikerességének legfőbb feltétele a szocialista Internacionalizmus zászlaja iránti hűség, az Összes szocialista haroosok egysége és összefogása. XXX A szocialista internacionalizmus követelményeinek világánál csak meglepetést okozhat az a hangnem, amelyben Tito elvtárs lehetőnek találta beszélni kommunista pártokról ós vezetőikről, A nyugati ós keleti testvárpártok mindazon vezetőit, akik nem értenek egyet az ő álláspontjával, minden alap nélkül a "sztálinisták"'' közó soroljo és a lognegativabb vonásokkal ruházza fel. Nem is beszél róluk máskép, esak mint "megrögzött sztálinista olemekről", felelőtlen elemekről a különböző kommunista pártokban", stb, /folyt.köv./ i