Külföldi Hírek, 1956. november 19-30.
1956-11-24 [0535]
/A Pravda nov. 23.-1 c ikke,... l.t oly t 0 / Tp pl/Kos/He Kor Annál meglepőbbek Tito beszédének egyes kitételei, amelyek egyáltalán nem mozditják elő sem a szocializmus hiveinek konszolidálódását, sem a nemzetközi helyzet több fontos kérdésének és a kommunista világmozgalom időszerű feladatainak helyes értelmezését. Kezdjük azzal, hogy Tito beszédében a magyar események helyes értékelései mellett olyanok is vonnak, amelyek méltán keltenek ellenvetést, "íme, nézzétek csak - fordul Tito hallgatóihoz hogy egy gyengén felfegyverzett, úgyszólván pusztokezü nemzet milyen elkeseredett ellenállást tanusit akkor, amikor van célja, mégpedig az, hogy felszabaduljon ós független legyen. Ezt a népet az sem érdekli, milyen lesz ez a függetlenség. Nem érdekli, hogy ez országban visszaállítják-e a burzsoázia és a reakció rendszerét, csak az a célja, hogy kivívja a nemzeti függetlenséget. Ez jutott túlsúlyra a nemzet gondolkodásában". Először is Tito elvtárs nyilvánvalóan túloz, amikor az adott esetben "népről" beszól, másodszor, a marxizmus-leninizmus arra tenit bennünket, hogy az Ilyesféle jelenségeket máskép értékeljük. Ha a dolgozók egy része számára közömbös, hogy nyikukba akasztják a kizsákmányolás jármát /a "szabadságról és függetlenségről" hangoztatott hamis jelszavak leple alatt/, az Imperialista nagyhatalmak játékszerévé teszik országikat, ujabb háborúba döntik őket, hasonlóan ahhoz, ahogy Horthy fasiszta-hitlerista klikkje tette a magyar néppel 1941-1944-ben, ez azt jelenti, hogy a dolgozóknak ez a része beleesett a reakció által állított csapdába. Ez azt jelentené következésképen, hogy a tömegek nem a felszabadulás ás a függetlenség felé, hanem pontosan az ellenkező irányban, a leigázás felé, a függetlenség elvesztése felé tartanak, A marxizmus-leninizmus megköveteli, hogy a társadalmi jelenségek megitélésénél mindig egyenes választ adjanak a következő kérdésre: milyen osztályok érdekelnek felel meg az emberek társadalmi tevékenységének ilyen vagy olyan formája. Igaz, hogy Magyarországon a dolgozók jelentős rétegei belekerültek az események forgatagába. A történelem sok olyan esetet ismer, amikor a tömegek nemzeti érzelmeit reakciós erők a nép létérdekei ellen szították és használták ki. Tito elvtárs beszédében kitért egy másik fontos nemzetközi kérdésre - Angliának, Franciaországnak és Izraelnek Egyiptom elleni agressziójára. _ rJ /folyt, köv./ //_
